A nagy összeesküvés
Egyáltalán nem vagyok az összeesküvés elméletek híve. De a nagy Rockefeller-Carnegie összeesküvés néven emlegetett folyamat elgondolkodtatott. Szerintem alapjaiban változtatta meg az orvosképzést, a betegellátást és a gyógyulásod lehetőségeit is. Legfőbb hatása azonban, hogy az egészségügy üzletté, mégpedig hatalmas üzletté vált.
Napjainkban az orvosképzés világszerte nagyon hasonló elvek szerint történik. Ugyanazt kell tudnia egy amerikai, egy magyar vagy egy nigériai orvosnak. Ugyanazokat a tudományos elveket kell követni a világ keleti és nyugati végein. Egységes protokollok határozzák meg, hogy egy adott betegséget hogyan kell kivizsgálni, milyen vizsgálatokat kell elvégezni. A kezelések ugyanígy egységesítettek világszerte. A betegségeket -bármi okozza is őket- az esetek döntő többségében kémiai anyagokkal, azaz gyógyszerekkel próbálják kezelni.
Felmerülhet azonban a kérdés: milliárdnyi ember eszik naponta gyógyszereket a fenti egységesített protokollok szerint, a regisztrált betegek száma ennek ellenére nem csökken, hanem tartósan növekszik. Mintha a gyógyszerek nem gyógyítanának, hanem betegen tartanának.
Amikor 1991-ben befejeztem az orvosi egyetemet és dolgozni kezdtem osztályos orvosként, akkor Magyarországon másfél millió magas vérnyomásos beteget tartottak nyilván. A legutóbbi KSH adatok szerint háromszorosára, azaz 4.3 millióra nőtt a számuk. Pedig közben sok-sok hatékonynak beállított vérnyomáscsökkentő szer került forgalomba. 30 éve még egyetlen tablettával normalizálni lehetett a vérnyomást, ma pedig 3-4 szer kombinációját írják elő alapból.
De miért alakult ez ilyenné?
A folyamat Amerikából indult, kötődik a gyógyszeripari bizniszhez és globálisan kiszorított minden más gyógyító módszert.
A nagy összeesküvés
John D.Rockefeller korának leggazdagabb embere volt, aki az olajipari monopóliumát akarta kiterjeszteni az egészségügyi ellátásra és a gyógyszer forgalmazásra is. Pontosan tudta, hogyan szabadalmaztathat gyógyszereket és azt is, hogy nem lehetséges levédetni természetes hatóanyagokat. Meg kellett tehát szüntetnie a versenyt, azaz el kellett lehetetleníteni az összes természetes gyógymódot, mint homeopátia, gyógynövény terápiák, manuálterápiák, elektroterápia, mágneses mező kezelés és minden más hasonlót is.
Már korábban barátságot kötöttek Andrew Carnegie acélipari mágnással. A fentiek érdekében egy nagyszabású tervet dolgoztak ki. Olyat, amely aztán örökre megváltoztatta az orvosi oktatás és ellátás irányát az Egyesült Államokban (no meg lassan az egész világon is). Rockefeller javaslatára Carnegie létrehozta a Carnegie Alapítványt.
Itt került a képbe Abraham Flexner, aki oktatóként és iskola tulajdonosként tevékenykedett. Egy, az amerikai oktatási rendszert bíráló dolgozatával hívta fel magára a figyelmet. A Carnegie Alapítvány megbízta egy felmérés elvégzésével. Végiglátogatta az akkori összes (155) amerikai és kanadai orvosképző intézményt és tapasztalatairól a Flexner Reportban számolt be.
Megállapította, hogy az egyes orvosi iskolák eltérő szemléletet alkalmaznak, eltérő ideig tart a képzésük, más és más módon látják az orvos és beteg szerepét és feladatát, a szükséges vizsgálatokat és persze a kezeléseket is. Rámutatott, hogy az egyes iskolákból kikerülő orvosok tudásában is jelentős eltérések vannak. Voltak olyanok, ahol anatómiát nem tanítottak, így az orvosok az alapvető ismeretekkel sem rendelkeztek. Más helyeken a manuális terápiákra helyezték a hangsúlyt, stb. Az orvosok tudása és képességei nagy különbségeket mutattak, ami nyilvánvalóan szerteágazó kezelési gyakorlatot is eredményezett.
Javasolta az orvosképzés követelményrendszerének egységesítését. Azonos képzési időket, tantárgyakat és tananyagot javasolt. Követelte, hogy csak szabványosított módon előállított szerek használatát oktassák és hagyjanak ki minden olyan szert, melynek előállítása, hatóanyagtartalma esetleges (pl. gyógyfüvek, gyógyteák). De a nem oktatandók köré sorolt valamennyi természetes gyógymódot, népies terápiát, azaz „kuruzsló” módszert is. Így történt az is, hogy a táplálkozás oktatása teljesen kikerült az anyagból.
Protokollok minden szinten
A gyógyszerellátást monopolizálni igyekvő J.D.Rockefeller és a Carnegie „rátelepedett” Flexner dolgozatára. Rockefeller hatalmas összeget (mai értéken többszáz millió dollárt) adományozott az alapítványnak, hogy megvalósítsák az ajánlásait.
Flexner kiváló „faltörő” kosnak bizonyult. Maga is a betegségek biokémiai eredetét hirdető elmélet elkötelezett híve volt és mindent elutasított, ami ettől eltért. Persze erősített az érvelését, hogy mind ő, mind pedig fia a Carnegie Alapítványtól kapott jövedelmet.
Rockefeller-Carnegie terv révén az orvosképzés rövidesen a flexneri alapokra került. Olyannyira sikeresen, hogy 1910-ben a kongresszus törvénybe is foglalta azokat. A Flexner-jelentés által javasolt normák átvételét és bevezetését elmulasztó iskolákat rövidesen bezáratták. A holisztikus gyógyítást, a hagyományos manuálterápiákat, a gyógynövény-kivonatokat, botanikai hatóanyagokat, továbbá az elektroterápia minden formáját „betiltották”. Az e módszereket alkalmazó orvosok közül többeket börtönbe zárattak kuruzslás címén.
Az orvoslás története során sokféle természetgyógyászati iskola létezett. Keleten még ma is elfogadott a tradicionális kínai, tibeti, japán vagy éppen a hindu (ajurvéda) gyógyászat. Rockefeller és Carnegie terve mindezt egyetlen úttal helyettesítette – a sajátjukkal. Mivel sikeresen elfoglalták az oktatási rendszert, így nem volt akadálya annak, hogy a gyógyítás egyetlen lehetséges módjaként a szabadalmaztatott gyógyszerkészítmények adását terjessze el.
Annak biztosítása érdekében, hogy az orvosi iskolák teljes mértékben ebbe az irányba mozduljanak el, a Carnegie Alapítvány támogatni kezdte az intézményeket. Feltételül kikötötték, hogy egy tagot az alapítvány jelölhessen az iskola igazgatótanácsába. Ha az iskola pénzt akart, akkor engedett is. Az igazgatósági tagon keresztül biztosítottá vált az is, hogy kizárólag gyógyszer-orientált tananyagot oktassanak.
Későbbi hatások
Az orvosképzés egységesítése csak az első fázis volt. A második fázisra csak évtizedekkel később, a huszadik század második felében került sor.
Az egységesítést kiterjesztették a betegségkezelési protokollokra is. A holisztikus, azaz adott betegre szabott kivizsgálási és gyógyítási szemléletet „nyugdíjazták. Az új módszer az egységes protokoll. Az azonos tünetcsoport kivizsgálása során minden betegnek ugyanazon vizsgálatokon kell átesni és protokoll szerinti kezelést kell kapnia.
Mi a hatása napjainkban?
Ma a helyzet odáig romlott, hogy az orvosnak szinte nem engedélyezett a gondolkodás! Végre kell hajtania egy diagnosztikus, majd egy kezelési protokollt. Protokoll határozza meg, hogy egy adott betegség gyanúja esetén mely vizsgálatokat kell elvégeztetnie. Akkor is, ha tök egyértelmű a diagnózis. A protokollban további, választható, ajánlott vizsgálatok is szerepelhetnek, szükség esetére.
Tegyük fel, hogy lázad van, köhögsz és nagyon szúr a hátad minden légvételkor. Már az első pillanatban tüdőgyulladásra gyanakszik az orvos. Kezdő koromban fogtuk a fonendoszkópot és meghallgattuk a beteg légzését. Mert a tüdőgyulladás ezzel az egyszerű vizsgálattal is megállapítható.
Napjainkban viszont az orvos elküld laborba, EKG-ra (hogy kizárja a szívinfarktust), mellkas röntgenre (hogy igazolja/kizárja a tüdőgyulladást), esetleg még hasi ultrahangra is (hogy kizárja a hasüregi gyulladást, vérzést, stb.). Ha szerencséd van, akkor ennyi, és kapsz kezelést. Ha nem, akkor még néhány extra vizsgálat, CT, stb. is „beesik”.
A sok vizsgálat nem(csak) a te érdekedben történik!
Az orvos jogilag „védeni akarja a hátát”, mondván elvégeztetett mindent, amit a protokollban számára előírtak. Csak nehogy bepereld mulasztásért. Minél bizonytalanabb, annál több vizsgálattal bástyázza körbe magát.
A vizsgálatokért pénzt kap az intézmény. Akkor is, ha egyébként a vizsgálat indokolatlan volt, az eredménye negatív és a röntgen/ultrahang/CT helyett elég lett volna egy egyszerű hallgatózás.
Miután a sok költséges (és részben felesleges) vizsgálattal megállapították, hogy tüdőgyulladásod van, életbe lép a kezelési protokoll.
Kapsz antibiotikumot, köptetőt, lázcsillapítót, köhögéscsillapítót, de mindenképpen többféle gyógyszert. Mert benne van a protokollban.
Az egészség nagy üzlet
A Flexner által kezdeményezett, de a Rockefeller-i pénzügyi bábáskodás mellett létrehozott egységes orvosképzés és protokoll-szemlélet tette az egészségügyet a világ egyik legnagyobb üzletévé. A kötelező vizsgálatok szaporodása, a diagnózisra előírt kezelések, gyógyszer-kombinációk egyre növelik a kiadásokat. Sem a kormányok, sem az egyes emberek nem képesek a robbanásszerűen növekvő költségeket követni.
Már nem veled és a gyógyításoddal foglalkoznak, hanem protokollokat követnek. Az egészségipar érdeke, hogy egyre több és drágább vizsgálatot, beavatkozást végezzenek el rajtad. Hogy minél több gyógyszert szedj és lehetőleg a leghosszabb ideig.
Pedig léteznek olyan módszerek, amikkel a betegségek nagy része megelőzhető vagy helyrehozható. Neked érdeked lenne, hogy tudj ezekről és alkalmazd.
Az egészségipar szereplői számára viszont nem jó üzlet, ha meggyógyulsz! Nagyon nem jó.
Az éremnek mindig két oldala van, meg egy pereme is.
A betegek nem hajlandók megérteni, hogy a betegségeik döntő többségét maguknak okozzák az életmódjukkal. Visszacsinálni ezeket csak komoly erőfeszítéssel lehet, így mindenki azt szeretné, ha ehelyett lenne egy tabletta, amit a fotelban ülve bekap és semmit sem kell tennie, csak nézni tovább a tv-t.
Az orvosok pedig lassan belefáradtak ebbe és írják a gyógyszert és kész. Úgyis falrahányt borsó.
Az igazság pedig valahol a kettő között van.
A mi azt illeti már nagy rég sok sok olyan probléma mint ez és sok más pl hogy orvosi titoktartás de kap csol gyoszert mert így kutatás és jutatás ez a egyik forma másik hogy írunk valamit rá de még sem hát másik és ha további fogyasztás van az csak jó mert a beteg marad vagy még betegeb lesznek hosszú idő tőbb pénz és nincs egéség na ez szép egy hipokratiszi eskü tisztelet néhány de kevés jó jiszemü van ez csak én gondolom így
Sokféle rendszer lehet. A gyógyszerpiac hatalmas összegeket mozgat. A gyógyszergyárak lobbiereje is hatalmas. Így alighanem sok országban hozzáférnek forgalmi adatokhoz.
Mivel az egészség hatalmas üzlet, így nyilvánvaló, hogy az érdekeltségi rendszert nehéz kiküszöbölni a rendszerből.
Érdekes a biztosítók viselkedése, miszerint eladják az adatokat a gyártóknak. Főleg az nem tetszik, hogy a gyártók így látják, hogy ki mit írt fel. Meg kellene törvényben tiltani a biztosítóknak, hogy név szerint gyűjtsék/tartsák nyilván azt hogy ki mit írt fel. Így nem tudnának „jutalmazni” a gyártók. Vajon minden országban így működik a rendszer? Vagy ez csak a magyar gyakorlat? Erről is vitázni/intézkedni kellene nem csak a hálapénzről…
Egyetlen vérnyomásmérés adatára nem szabad diagnózist alapozni és különösen nem gyógykezelést adni. Ahhoz, hogy valakinél gyógyszeres kezelést kezdjünk, „illene” legalább egy napon át követni a vérnyomást (24 órás ABPM vizsgálat). Más módszer, hogy maga az érintett méri naponta 3-5 alkalommal, az adatokat vezeti egy táblázatban és az orvos 10-15 napi adat ismeretében már nyugodtabban tudja kimondani a magas vérnyomás betegség diagnózist.
A „fehérköpeny hipertónia” régen ismert jelenség – a rendelői környezet egyeseknél stresszt vált ki, ami pedig emeli a vérnyomást. A rendelőt elhagyva azonban a nyomás rendben van.
Közvetlen jutalék nincs, a gyógyszerformalmazó nem adhat pénzt az orvosnak azért mert felír egy receptet. Azonban azt gyűjti az egészségbiztosító, hogy egy orvos mit, mennyit ír fel és mennyit váltottak be. Ezeket az adatokat eladják a gyártóknak, akik aztán különféle trükkökkel, például kongresszusi részvétel támogatása, „tanulmány” végeztetése és más címszóval adhat támogatást. Hivatalosan tehát nem, de megvan a módja a „jutalmazásnak”.
Nagyon tetszik az írása, sajnos kevés orvos gondolkodik így. Csak találgatok, hogy az alkalmasságin a 150- es vérnyomásomra, egyszeri mérés alapján miért akartak életem végéig gyógyszerre állítani. Nem fogadtam el ezért jött zsarolás, fenyegetés ijesztgetés, mígnem elértünk a 200- as vérnyomásig. Vérnyomásmérővel jártam kettő hónapig. Üzemorvos előtt 10 perccel 120/80. Üzemorvosnál 180. üzemorvos után 120/80. A hipertónia megállapította, hogy fehér köpeny hipertóniám van. A szívultrahang megnyugtatott tökéletesen működő billentyűk, érszűkületnek nyoma sincs.Hasi erek tökéletesek, nyaki erek tökéletesek. Soha nem volt panaszom, az éhgyomri cukrom 6 volt. Nem reggeliztem, de az üzemorvosnak azt mondtam cukormérés előtt, hogy 1 órája ettem. A mért cukrom 7 fölött volt. Az lenne a kérdésem, hogy igaz-e, hogy jutalékot kapnak az orvosok a felírt gyógyszer után? Válaszát előre is köszönöm A vérnyomásmérőmet leellenőriztettem a háziorvosnál és a hipertónián is. Természetesen a sajátom is veri a 180-at rendelőben.
A nyugati orvoslás egy sereg bajra nem kínál megoldást, sokkal inkább tünetet elnyomó kezelést. Az, hogy kutatjuk az alternatívákat hasznos és fontos. Lehet említeni a Germán gyógytudományt, de az ayurvédát és más módszereket is ide lehetne sorolni.
A nyugati kezelésmódok előnye, hogy adnak a beteg kezébe egy eszközt. Pl. a tablettát, amit megfog, megtapint, lenyel…ennyivel szeretne megelégedni. Azok a módszerek, mint az energiagyógyászat, elektroterápia, lelki eredetű problémák oldása „misztikus”, megfoghatatlan. De a legnagyobb baj velük, hogy az egyénnek kell tennie a megoldásukért. És ez sokkal kevésbő vonzó, mint egy tabletta bekapásától várni a csodát.
Érdemes lenne széles körben elterjeszteni végre a Dr Geerd Ryke Hamer által megalkotott Germán Gyógytudomány rendszerét is! Végre az elhallgatás bűnös mátrixából előhozni!
Nem ismerem a Kínai motivációs rendszert. Lehet, hogy így van. Az „ellenpólus” az amerikai rendszer, ahol az orvosnak kifejezetten a betegség az érdeke, hogy minél több beavatkozást végezhessen, sőt generáljon.
Az európai rendszerek bizonyos mértékig korlátozzák ugyan az orvosok érdekeltségét (azaz nem engednek korlátlanul vizsgálatokat, kezeléseket felszámítani), de ettől még abban érdekeltek, hogy minél drágább „betegségeket találjanak” a betegnek.
A háziorvosi rendszerben az Ön által említett „egészségesen tartást” én is támogatom. Ehhez jelenleg a háziorvosnak nincs jogosultsága. Talán a praxisközösségekben lehet ilyet tenni – persze nem a 300 forintos kártyadíjból.
Felvetette a hagyományos orvoslás fontosságát. Én is támogatom a hagyományos kínai orvoslás, az indiai ayurvéda vagy a tradícionális tibeti gyógyászat holisztikus szemléletét, azonban ezek a módszerek döntően megelőzésre alkalmasak, semmint a meglévő betegségekre. Így a nyugati orvoslás vívmányaira is szükség van, nem mondható ki sem egyik, sem másik módszer kizárólagossága.
Kínában motivációs érdeke fűződik a komplex diagnosztikával és terápiával dolgozó orvosnak ahhoz, hogy „betegeit” EGÉSZSÉGESEN tartsa; hiszen az egészséges kezeltek után kap több jövedelmet.
Ezért nem a biokémiai protokoll, hanem a profilaxis, a hagyományos kínai orvoslás, a személyre szabott kezelés a legfontosabb számára. Mellékhatásokkal teli kemikáliák helyett akupunktúra, akupresszúra, természetgyógyászat, gyógynövények – az ember holisztikus egészsége.
A jópélda alapján – a piaci érdekekkel szemben paradigmaváltásra van sürgős szükség a nyugati orvoslás oktatásában és „protokolljaiban”, annak ellenére, hogy kedvező változások indultak el dr. Oláh Andor, dr. Tamasi József, dr. Eőry Ajándok és sokan mások lelkiismeretes munkássága nyomán.