Miért nem beszél az orvosod az otthoni orvostechnikai eszközökről? - Dr. Zátrok Zsolt blog

Miért nem beszél az orvosod az otthoni orvostechnikai eszközökről?

A tanácsért hozzám fordulók gyakran kérdezik, hogy a kezelő- vagy háziorvosuk miért nem említette nekik az otthoni orvostechnikai eszközöket, mint a kezelés lehetséges formáját. Miért csak gyógyszerben, műtétben gondolkodnak? Az okok sokfélék. Ez egyes esetekben egyszerű és banális, máskor meg nagyon is összetett. Megpróbálom megvilágítani néhány szempontból. 

Mi a gyógyítás?

Sokak fejében az orvoslásról valamiféle idealizált kép él. Van a háziorvos (a jó doktornéni, doktorbácsi), aki a fonendoszkópjával megvizsgál, minden betegséget egycsapásra kiderít és megnyugtató szavaival, nomeg a finom kanalas orvosságaival mindent meggyógyít.

40-50 évvel ezelőtt még ez volt a valóság. Még 30 éve is csak mintegy 600 regisztrált gyógyszer volt forgalomban. Jelenleg – most néztem meg- 17 500 felett van a törzskönyvezett szerek száma.

30 éve nem voltak számítógépek és így alig volt diagnosztikus lehetőség. Kis túlzással: volt a fonendoszkóp, az EKG, a végbéltükör, meg a röntgengép. Ma pedig? Olyan diagnosztikus és terápiás eszközök sokasága áll rendelkezésre, amit szinte lehetetlen áttekinteni (még nekem is, aki ezzel foglalkozom).

Mára a gyógyítás rendkívül komplex folyamattá vált. Ráadásul rendkívüli tempóban változik. Nem évente, hanem hetente érkeznek újabb felfedezések, újabb hatóanyagok, újabb diagnosztikus és terápiás lehetőségek.

Ma az orvos már nem ért mindenhez!!! Nem is lenne képes, nem is lehet képes ezt a hatalmas ismeretanyagot elsajátítani. Az orvoslás ezért specializálódni kezdett. Van aki a szív, a belső szervek, az endokrin mirigyek, a vese, a csontok-ízületek, a fül, a szem, stb. betegségeivel foglalkozik. Van aki csak vizsgál, például ultrahang, CT, MRI vagy egyéb vizsgálatokat végez.

A háziorvos “diszpécser”-ré vált. A szakterületek többségéből ismeri az alapokat, de többnyire nem specialista egyikben sem. Feladata, hogy a hozzá fordulók tünetei alapján elindítsa, irányban tartsa a kivizsgálást. Azaz más szakemberekhez küld. Maguk a vizsgálatok többnyire specialistáknál történnek. A tőlük kapott véleményt aztán a háziorvos “integrálja”.

Ha már az első vizsgálatok megállapították a diagnózist, akkor -többnyire gyógyszeres- kezelést indít vagy beutal a javasolt műtétre. Terápiás eszközei nincsenek, így ha valamilyen kezelésre szorulsz, akkor beutalót kapsz a fizikoterápiára, kezelőbe.

Ha viszont “elsőre” nincs meg a diagnózis, akkor további vizsgálatokra küld, mindaddig, amíg nincs “valami”, amit kezelni lehetne, kellene.

Honnan szerez ismereteket az orvos?

Az orvos az orvostudományi egyetemen szerzi meg az alapismereteket. Mindenki tanul anatómiát, élettant és kórélettant, biofizikát, kémiát és biokémiát. Az első 2-3 év ilyen alapozó tárgyakkal van tele. Aki ezeket “túléli”, azoknak kezdődik a klinikai tárgyak és a gyógyszertan oktatása. Minden szakterület, egyenként.

Az egyetemet elvégzett orvos a végzés pillanatában rendelkezik a legátfogóbb tárgyi tudással. Ekkortól azonban nem lehet csak úgy “általában orvos”. Döntenie kell, ki kell választania egy szakterületet, amelyen az élete végig dolgozni fog. Például választhatja a szemészetet, sebészetet, nőgyógyászatot, stb. Keresnie kell egy olyan -a választásának megfelelő- kórházi osztályt, amely jogosult rezidens (azaz orvosgyakornok) alkalmazására. Itt kell dolgozni még további 2-5 évig, szakorvos felügyelete alatt. De immár kész a szakvizsgára. Ha sikeresen leteszi, akkor önálló orvosi tevékenységet végezhet, sőt például magánpraxist is indíthat. Ezután tudását megállás nélkül, továbbképzéseken kell frissítenie. A kardiológusnak kardiológiai, a radiológusnak radiológiai ismereteket kell szinten tartania.

Az orvos a gyógyító munkájában az egyetemen szerzett tudásra alapoz. Általános ismeretei azonban lassan, de biztosan elavulnak.

Eközben olyan gyorsan érkeznek a betegségekkel kapcsolatos legfrissebb felfedezések, a  gyógyszergyártók, orvosi eszköz tervezők által kifejlesztett legújabb szerek, eszközök, eljárások, hogy azzal a többség nem képes lépést tartani. Pedig használni, alkalmazni, de ajánlani is csak azt tudja, amiről értesült, megismert, megtanult, elsajátított.

A technológia fejlődése azonban mindig előrébb jár, mint az orvosok tudása és általuk alkalmazott módszerek. Egy új eszköz, eljárás, gyógyszer hamarabb jelenik meg, mint ahogy az orvos értesül róla. Azok az eszközökről, amelyek egyébként sem érintik a szakterületüket, nyilvánvalóan még ritkábban értesülnek.

Így fordulhat elő, hogy a legújabb technológiákat az orvosok többsége csak több-kevesebb késéssel kezdi alkalmazni (már ha egyáltalán elkezdi).

Használja-e az orvos a technológiát?

Hivatalos adatok szerint a háziorvosok átlagéletkora 65 év felett van. A nagy részük a számítógép használattal sem boldogul, nemhogy a modern kütyükkel. Amitől pedig eleve irtózik az ember, azzal nem is foglalkozik. Ha nem szeretem a focit, akkor minek jegyezzem meg például a válogatott labdarúgók nevét, hátmég a megye II-beli csapatét?

Ha az orvos nem ért a technológiához, nem maga használja a számítógépét, a mobiltelefonján legfeljebb a hívásgomb használatát képes elsajátítani, akkor hogyan tudna tanácsot adni egy mai, jellemzően számítógép-alapú eszközzel kapcsolatban.

Gyógyszerek vonatkozásában egyszerűbb a dolga. A gyógyszereket nem nagyon kell tanulni. Számítógépes program segíti a választást. Beír egy hatóanyagot és a gép máris mutatja az azonos hatásmechanizmusú szerek választékát.

Másrészt a gyógyszerben rengeteg a “pénz”. A gyógyszergyárak “orvoslátogatókat” tudnak megfizetni, akik feladata rávenni az orvosokat egy adott gyógyszer felírására. Bár közvetlenül ezért nem fizethetnek neki, de mivel az orvos által felírt szerek listája nyilvános, így a gyártók pontosan tudják, “ki van velük, s ki ellenük”. Ez alapján tudják “motiválni” az orvosokat tanácsadói, előadói, oktatói szerződésekkel, kongresszusi részvétel támogatással, stb.

Egy otthoni terápiás eszközzel ezzel szemben sok a “macera”. Mivel az orvosi egyetemen nincs olyan tantárgy, amely például fizikoterápiás eszközökkel foglalkozna, így meg kellene tanulni, hogy melyik eszköz mire jó. Aztán kipróbálni néhányat, hogy a hatásról meggyőződjön. Aztán a beteg számára testreszabott javaslatot adni, kérdéseire válaszolni. Ez rengeteg tanulás és időráfordítás, amit a jelenlegi rendszerben nem fizetnek meg az orvosnak! A háziorvos nem kap több pénzt azért, ha nem 3 percet, hanem 30-at fordít rád.

Így az orvosok többsége a könnyebb utat választja. Felírja a gyógyszert, mert arról elég annyit elmondani: 3×1 naponta, szájon át, kevés vízzel, stb. Egy készülék használatának elmagyarázása, megtanítása pedig fél-egy órát igényel, alapesetben. Ennyi ideje pedig nincs egy betegre.

Véleményem szerint ebből következik, hogy bár a fizikoterápiás eszközök többnyire nem tüneti kezelést jelentenek, hanem a teljes gyógyulást segítik, mégsem ajánlja neked senki.

blank
blank
blank
blank
blank
blank
blank

HOZZÁSZÓLÁSOK

Wordpress (2)
  • comment-avatar

    Ön nem vicccel! 🙂
    a., A betegség kezelésének eldöntése nem a beteg feladata, hanem az orvosé, hiszen ezért képezte ki magát sok-sok szakirányú tanulással. Semmilyen gyorstalpaló, információs cikk nem helyettesíti a hozzáértést.
    Ez minden szakmával így van. Bárki építhetne házat magának saját kezűleg, de csak igen kevesen képesek arra, hogy kőművesként, ácsként, burkolóként, víz, gáz, villanyszerelőként, bútorasztalosként, stb. egyidejűleg tökéletes munkát végezzenek.
    Szóval azt, hogy melyik módszerrel kezdje, melyikkel folytassa a kezelést, azt szakembernek kellene megmondania.
    A blogot nem azért írom, hogy egy adott személynek – mondjuk Önnek- távolról, vizsgálat nélkül megmondjam a kezelési módot. Cikkeimből arról tájékoztódhat, hogy milyen lehetőségek vannak, mikből választhat az orvos.
    b., Egyetlen eszköz ritkán elég. Sokszor ismételt hasonlatom. Ha egyetlen deszkája és egyetlen kalapácsa van csak, soha nem fog madárodút készíteni vele! Ha van kalapácsa, fűrésze, fúrója, csavarja vagy szöge, akkor már akár sikerülhet – ha a szerszámokat megfelelően használja. De ha a kalapáccal fúrni, a fűrésszel kalapálni akar….
    Tehát egy adott orvosi eszköznek van felhasználási területe. Erre jó, arra nem. Így használva nem ér semmit, így hatékony, így meg árt.
    Az emberek többségének csak alapvető szerszámai vannak (kalapács, fogó, csavarhúzó), de ezzel a néhánnyal is sok kisebb-nagyobb problémát meg tud oldani a háza körül.
    Az orvosi eszközökből is vannak alapvetően fontos eszközök – például egy multifunkciós elektroterápiás készülék, egy terápiás ultrahang- ezekkel sok-sok panasz kezelhető hatékonyan és 50-60 ezer forintból megúszható. Aztán ahogy a panaszok súlyosbodnak, specializáltabb, nagyobb tudású eszközökre, más módszerekre lehet szükség. A technikai leheőségek skálája széles, így “nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni”. Ezért az ésszerűség fontos!

    Az említett beteggel kapcsolatban megjegyzem, hogy önmagukban az eszközök nem tesznek csodát! Azaz a gépek nem csinálják vissza a korábban elrongált egészséget. Pl. az elhízást és mozgáshiányt sem. Ehhez fel kell álni a fotelből, tornázni kell, megváltoztatni az életmódot, a táplálkozást. És ez sokkal-sokkal nehezebb, mint néhány géptől várni a csodát.
    Hippokratesz, az orvostudomány atyja mondta: “Ha nem változtatsz az életmódodon, nem lehet rajtad segíteni”.
    Az elhízás életmódbeli probléma. A mozgáshiány szintén. Ezek súlyos következményekkel járnak. A fekély például a láb rossz vérkeringése miatt alakul ki. A rossz keringést a lábdagadás okozza, a lábdagadást a mozgáshiány, a mozgáshiányt az elhízás, az elhízást a rossz táplálkozás…
    Ha elkezdi kezelni a fekélyt, akkor lassú javulás lehetséges, de gyógyulás aligha, mert alapvetően semmi sem változik. Ha a kezelések (mondjuk nyirokmasszázs géppel az ödéma csökkentése) mellett feláll a karosszékből és előbb csak napi néhány percet, majd naponta egyre többet sétál, akkor a vérkeringés javulása többszörös. Idővel edzettebbé válik, ami miatt egyre többet tud mozogni, csökkenni kezd a súlya, a keringés egyre javul. Csökken a magas vérnyomás és a cukor…. észre sem veszi és a mozgással meggyógyítja magát… Szóval nem minden a gép! Segít a kezdeti nagyon nehéz helyzetből kimászni. De a siker nem a gépen múlik, nem a géptől függ!
    A MENS készülék nem segíat az izmokon. Az izmok erejének visszaszerzésére az izomstimulációs funkció a megfelelő és a fokozatos testmozgás – ahogy mondtam.
    1., Nem érdemes minden gépet megvenni, de érdemes változtatni az aktivitáson, táplálkozáson.
    2., Nem érdemes ilyen módon és mindent bevetni. Egyszerre meg végképp. A barkácsolós példához visszatérve. Először a fűrészre van szüksége, hogy méretre darabolja a deszkát, aztán csiszolópapírra, hogy az éleket elsimítsa, majd fúró, hogy a berepülőnyílást elkészítse, aztán kalapács és szeg, hogy a falapokat megfelelő sorrendben egymáshoz rögzítse. NEM egyszerre, hanem a megfelelő időben.
    Nincs rendszer! Minden ember, minden eset más. Nincs kaptafa, ami alapján minden darabot ugyanúgy lehet “megjavítani”.
    Az orvos tudása, tapasztalatai, és az adott pillanatban szerzett benyomása döntheti el, mit javasol most és mit fog kipróbálni később.
    Aztán van még egy további is… nem lövünk ágyúval verébre! Nem gerincműtéttel kell azonnal kezdeni, ha hátfájás jelentkezik! Ennek oka legtöbbször a hátizmok gyengesége. Ennek megoldása pedig a torna és a testmozgás.
    3., A blogomban nem adhatok személyes tanácsokat, nem térhetek ki minden lehetséges opcióra. Az orvosi egyetemen egykor 72 tantárgyból vizsgáztam. Tantárgyanként 2-3000 oldalnyi anyagot kellett megtanulni. Iszonyatosan sokféle betegség és ezek variációi milliárdnyi féle esetet képeznek.
    Nem válaszolhatok mindenki valamennyi kérdésére.

    AZONBAN CIKKEIM OLVASÁSA SEGÍTHET ABBAN, HOGY MERRE INDULJON EL. MILYEN ORVOST KERESSEN FEL, MIBEN KÉRJEN TANÁCSOT. Ez a célom blogom írásával.

  • comment-avatar
    Balogh Pál 3 hét

    Hálás vagyok a tájékoztatásokért. A kezelések ismertetése kapcsán felmerült a velem különböző kapcsolatba kerülő betegek kezelésével kapcsolatosan néhány probléma.
    a./Egy betegségre több kezelésfajta is alkalmas, de a beteg nem tudja eldönteni, hogy a több lehetőség közül melyiket próbálja meg alkalmazni. (Valakinek javasolni kellene, ám, ezeknek az eszközöknek az otthoni használatával kapcsolatos orvosi hozzáállásról a blog szerzője is kifejtette nem éppen hízelgő véleményét, ezért a blog szerkesztőjétől kell kérdezni, mert leginkább csak így jutunk érdemi válaszhoz.)
    b./ Ha még telne is rájuk, egyszerre mindet használni nincs értelme, hiszen még akár kárt is okozhatnak, és időbelileg is kivihetetlen.

    A számomra legaktuálisabb és konkrét helyzetben, a betegnek különböző okok miatt már rendelkezésére áll egy terápiás 1 Mhz-es ultrahang, egy lágylézer és egy egyszerű TENS készülék. A kiindulási betegsége rheumatoid arthritis, 2-es cukorbetegség, pajzsmirigy eltávolítás utáni helyzet, magas vérnyomás és lábszárfekély.
    A beteg a blog sok részletének megismertetése után azt tervezi, hogy a leginkább javasolt lágylézer elsődleges használata mellett nyirokmasszázs készüléket vesz a lábfej és bokadagadásra, mert elhízott alkata miatt a fáslit, harisnyát egyedül nem tudja használni. Állapotromlásának némileg remélt lassítására, az ízületi fájdalom csökkentésére, és sorvadó, petyhüdő izomzatának bizonyos mértékű szintentartására MENS készülékben gondolkodik, mivel a blog szerint ez némi gyógyító erővel is bír, speciális izomcsoportokat is tud kezelni, és hatásosabb fájdalomcsillapító mint egy TENS készülék s talán még a gyógyszer, így a szteroid mennyisége is csökkenthető lesz a segítségével. Érdeklődik a mágnesterápia iránt is, de tisztában van vele, hogy mindenféle kezelést nem lehet és nem is érdemes alkalmazni.

    1. Ennek a betegnek a fentebbi elképzelése a kezeléseket és készülékeket illetően orvosi szempontból megfelelő-e, vagy célszerű lenne változtatni rajta valamiképpen? Pl. az ultrahanggal, mert az rövid időtartamú?

    2. Az egyes kezelési módok, mint pl. a lézer, a mágnesterápia, az ultrahang nem ugyanúgy hatnak, ezért a fent említett betegnek érdemes-e, vagy hatásos-e ezek akár felváltva történő használata, cseréje (naponta, hetente vagy meghatározott időközönként – ha már megteheti) s ha esetleg igen, milyen rendszerben?

    3. A blogban írtak nagy részének elolvasása után kis hiányérzetem támadt, hogy nincs támpont arra, hogy a gyakorlatban mely kezeléseket nem ajánlatos egymást követően (vagy egyik, vagy másik) vagy együtt alkalmazni. Jelentős időt lehetne megtakarítani egyidejű kezeléssel. Tudom, hogy ez részben betegségfüggő, részint személyfüggő hiszen másként reagálnak egyes emberek egyes kezelésekre, tehát pontos meghatározásra nincs lehetőség, de jó lenne ha fel lehetne állítani valamilyen ökölszabályt, ami némi támpontot adna. Pl. Ultrahang és TENS egyszerre és egymás után is használható, de mondjuk mi a helyzet a mikroáram, az ultrahang, a lézer és a mágnesterápia esetén? Előttük, velük, vagy utánuk milyen kezelés nem ajánlatos, vagy egyenesen tiltott? Pl. Nyirokmasszázs a lábon és egyidejűleg lézer vagy TENS a kezeken, vállakon stb, ultrahang a kézen, egyidejűleg EMS a lábon stb. a laikusnak nem tűnik ellentmondónak, de pl. egy mágnesterápia és egy ultrahang egyszerre való alkalmazása már nem tűnik jónak még ha a test különbösző részein történik is. Ez csak laikus feltevés, lehet hogy téves.