Miért nem beszél az orvosod az otthoni orvostechnikai eszközökről? - Dr. Zátrok Zsolt blog

Miért nem beszél az orvosod az otthoni orvostechnikai eszközökről?

A tanácsért hozzám fordulók gyakran kérdezik, hogy a kezelő- vagy háziorvosuk miért nem említette nekik az otthoni orvostechnikai eszközöket, mint a kezelés lehetséges formáját. Miért csak gyógyszerben, műtétben gondolkodnak? Az okok sokfélék. Ez egyes esetekben egyszerű és banális, máskor meg nagyon is összetett. Megpróbálom megvilágítani néhány szempontból. 

Mi a gyógyítás?

Sokak fejében az orvoslásról valamiféle idealizált kép él. Van a háziorvos (a jó doktornéni, doktorbácsi), aki a fonendoszkópjával megvizsgál, minden betegséget egycsapásra kiderít és megnyugtató szavaival, nomeg a finom kanalas orvosságaival mindent meggyógyít.

40-50 évvel ezelőtt még ez volt a valóság. Még 30 éve is csak mintegy 600 regisztrált gyógyszer volt forgalomban. Jelenleg – most néztem meg- 17 500 felett van a törzskönyvezett szerek száma.

30 éve nem voltak számítógépek és így alig volt diagnosztikus lehetőség. Kis túlzással: volt a fonendoszkóp, az EKG, a végbéltükör, meg a röntgengép. Ma pedig? Olyan diagnosztikus és terápiás eszközök sokasága áll rendelkezésre, amit szinte lehetetlen áttekinteni (még nekem is, aki ezzel foglalkozom).

Mára a gyógyítás rendkívül komplex folyamattá vált. Ráadásul rendkívüli tempóban változik. Nem évente, hanem hetente érkeznek újabb felfedezések, újabb hatóanyagok, újabb diagnosztikus és terápiás lehetőségek.

Ma az orvos már nem ért mindenhez!!! Nem is lenne képes, nem is lehet képes ezt a hatalmas ismeretanyagot elsajátítani. Az orvoslás ezért specializálódni kezdett. Van aki a szív, a belső szervek, az endokrin mirigyek, a vese, a csontok-ízületek, a fül, a szem, stb. betegségeivel foglalkozik. Van aki csak vizsgál, például ultrahang, CT, MRI vagy egyéb vizsgálatokat végez.

A háziorvos “diszpécser”-ré vált. A szakterületek többségéből ismeri az alapokat, de többnyire nem specialista egyikben sem. Feladata, hogy a hozzá fordulók tünetei alapján elindítsa, irányban tartsa a kivizsgálást. Azaz más szakemberekhez küld. Maguk a vizsgálatok többnyire specialistáknál történnek. A tőlük kapott véleményt aztán a háziorvos “integrálja”.

Ha már az első vizsgálatok megállapították a diagnózist, akkor -többnyire gyógyszeres- kezelést indít vagy beutal a javasolt műtétre. Terápiás eszközei nincsenek, így ha valamilyen kezelésre szorulsz, akkor beutalót kapsz a fizikoterápiára, kezelőbe.

Ha viszont “elsőre” nincs meg a diagnózis, akkor további vizsgálatokra küld, mindaddig, amíg nincs “valami”, amit kezelni lehetne, kellene.

Honnan szerez ismereteket az orvos?

Az orvos az orvostudományi egyetemen szerzi meg az alapismereteket. Mindenki tanul anatómiát, élettant és kórélettant, biofizikát, kémiát és biokémiát. Az első 2-3 év ilyen alapozó tárgyakkal van tele. Aki ezeket “túléli”, azoknak kezdődik a klinikai tárgyak és a gyógyszertan oktatása. Minden szakterület, egyenként.

Az egyetemet elvégzett orvos a végzés pillanatában rendelkezik a legátfogóbb tárgyi tudással. Ekkortól azonban nem lehet csak úgy “általában orvos”. Döntenie kell, ki kell választania egy szakterületet, amelyen az élete végig dolgozni fog. Például választhatja a szemészetet, sebészetet, nőgyógyászatot, stb. Keresnie kell egy olyan -a választásának megfelelő- kórházi osztályt, amely jogosult rezidens (azaz orvosgyakornok) alkalmazására. Itt kell dolgozni még további 2-5 évig, szakorvos felügyelete alatt. De immár kész a szakvizsgára. Ha sikeresen leteszi, akkor önálló orvosi tevékenységet végezhet, sőt például magánpraxist is indíthat. Ezután tudását megállás nélkül, továbbképzéseken kell frissítenie. A kardiológusnak kardiológiai, a radiológusnak radiológiai ismereteket kell szinten tartania.

Az orvos a gyógyító munkájában az egyetemen szerzett tudásra alapoz. Általános ismeretei azonban lassan, de biztosan elavulnak.

Eközben olyan gyorsan érkeznek a betegségekkel kapcsolatos legfrissebb felfedezések, a  gyógyszergyártók, orvosi eszköz tervezők által kifejlesztett legújabb szerek, eszközök, eljárások, hogy azzal a többség nem képes lépést tartani. Pedig használni, alkalmazni, de ajánlani is csak azt tudja, amiről értesült, megismert, megtanult, elsajátított.

A technológia fejlődése azonban mindig előrébb jár, mint az orvosok tudása és általuk alkalmazott módszerek. Egy új eszköz, eljárás, gyógyszer hamarabb jelenik meg, mint ahogy az orvos értesül róla. Azok az eszközökről, amelyek egyébként sem érintik a szakterületüket, nyilvánvalóan még ritkábban értesülnek.

Így fordulhat elő, hogy a legújabb technológiákat az orvosok többsége csak több-kevesebb késéssel kezdi alkalmazni (már ha egyáltalán elkezdi).

Használja-e az orvos a technológiát?

Hivatalos adatok szerint a háziorvosok átlagéletkora 65 év felett van. A nagy részük a számítógép használattal sem boldogul, nemhogy a modern kütyükkel. Amitől pedig eleve irtózik az ember, azzal nem is foglalkozik. Ha nem szeretem a focit, akkor minek jegyezzem meg például a válogatott labdarúgók nevét, hátmég a megye II-beli csapatét?

Ha az orvos nem ért a technológiához, nem maga használja a számítógépét, a mobiltelefonján legfeljebb a hívásgomb használatát képes elsajátítani, akkor hogyan tudna tanácsot adni egy mai, jellemzően számítógép-alapú eszközzel kapcsolatban.

Gyógyszerek vonatkozásában egyszerűbb a dolga. A gyógyszereket nem nagyon kell tanulni. Számítógépes program segíti a választást. Beír egy hatóanyagot és a gép máris mutatja az azonos hatásmechanizmusú szerek választékát.

Másrészt a gyógyszerben rengeteg a “pénz”. A gyógyszergyárak “orvoslátogatókat” tudnak megfizetni, akik feladata rávenni az orvosokat egy adott gyógyszer felírására. Bár közvetlenül ezért nem fizethetnek neki, de mivel az orvos által felírt szerek listája nyilvános, így a gyártók pontosan tudják, “ki van velük, s ki ellenük”. Ez alapján tudják “motiválni” az orvosokat tanácsadói, előadói, oktatói szerződésekkel, kongresszusi részvétel támogatással, stb.

Egy otthoni terápiás eszközzel ezzel szemben sok a “macera”. Mivel az orvosi egyetemen nincs olyan tantárgy, amely például fizikoterápiás eszközökkel foglalkozna, így meg kellene tanulni, hogy melyik eszköz mire jó. Aztán kipróbálni néhányat, hogy a hatásról meggyőződjön. Aztán a beteg számára testreszabott javaslatot adni, kérdéseire válaszolni. Ez rengeteg tanulás és időráfordítás, amit a jelenlegi rendszerben nem fizetnek meg az orvosnak! A háziorvos nem kap több pénzt azért, ha nem 3 percet, hanem 30-at fordít rád.

Így az orvosok többsége a könnyebb utat választja. Felírja a gyógyszert, mert arról elég annyit elmondani: 3×1 naponta, szájon át, kevés vízzel, stb. Egy készülék használatának elmagyarázása, megtanítása pedig fél-egy órát igényel, alapesetben. Ennyi ideje pedig nincs egy betegre.

Véleményem szerint ebből következik, hogy bár a fizikoterápiás eszközök többnyire nem tüneti kezelést jelentenek, hanem a teljes gyógyulást segítik, mégsem ajánlja neked senki.

blank
blank
blank
blank
blank
blank
KATEGÓRIÁK
CÍMKÉK
MEGOSZTOM

HOZZÁSZÓLÁSOK

Wordpress (0)