TES, azaz Köszöbérték Elektromos Stimuláció

Egy sor gyermekkori neurológiai rendellenesség okoz úgynevezett centrális (agyi eredetű) bénulást, az érintett izmok mozgatási képtelenségét. Az elveszett agy-izom kapcsolat, továbbá összehúzódások hiánya miatt az izmok idővel károsodnak és ez a hosszú távú fogyatékosság legjelentősebb oka. Ennek megakadályozására való módszer a TES, azaz küszöbérték (threshold) elektromos stimuláció.

Impulzus – éltető erő az izomnak

Valamennyi izom a mozgató ideg révén kapcsolatban áll a gerincvelővel és az aggyal. Ez a kapcsolat az egészséges testben folyamatosan „él” és oda-vissza működik. Ez szabályozza például az izomtónust: az izomrostjaid mintegy 10%-a mindig összehúzódott állapotban van és a rostok „váltják” egymást. Ez állandó tartást biztosít. Nagy szerepe van abban, hogy alvás közben a testedből a vér visszatérjen a keringésbe. Kis túlzással azt mondhatom, hogy az izomrostok folyamatos, finom pulzálása nélkül leállna a keringés és a testedben megalvadna a vér.

Amikor az izom és ideg közötti kapcsolat megszakad, akkor megszűnik a szabályozó kapcsolat is. Ha a szakadás a gerincvelőben vagy felette az agyban történik, akkor a kapcsolatot elveszítő izmok fokozatosan elmerevednek, azaz spasztikussá válnak. Ha az idegsérülés a gerincvelő után történik, akkor ellenben teljesen petyhüdtté válnak.

Mindkét esetben idő kérdése az izmok tönkremenetele. Az összehúzódások hiányában ugyanis degenerációs folyamatok indulnak el. Mikroszkópos vizsgálat során az elsorvadt rostok citoplazmája (a működést biztosító sejtanyagok) csökken és kevés vagy egyáltalán nincs aktin és miozin (az izomrostsejt összehúzódó elemei). Végül az izomsejteket és izomrostokat lassan kötőszövet és zsír váltja fel. Ha ez bekövetkezik, akkor a bénulás és vele a fogyatékosság is véglegessé válik. Megoszlanak a vélemények, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ez megtörténjen. Legtöbben másfél-két évre teszik ezt az időtartamot.

Összehúzódás – megtartja az izmot

A gyermekkori neurológiai rendellenességekkel kapcsolatban nagy fontosságú az izmok állapotának megtartása, hiszen bármikor jöhet egy új felfedezés, kezelési eljárás, mely javítja az idegregenerációt. Az ideg azonban csak ép izmot tud működtetni. Másrészt a fokozódó merevség (spaszticitás) akadályozza a mozgásokat, így a merevség oldása segíti a mozgást.

Az elektromos stimulációt évtizedek óta alkalmazzák az izmok kezelésében.

A neuromuszkuláris elektromos stimuláció (NMES, vagy egyszerűen EMS) az izmok stimulációjának „passzív” módja. Az elektromos impulzust úgy adják le az izomra, hogy a kezelést kapó nem csinál semmit, nyugodtan pihen.

A funkcionális elektromos stimuláció (FES) során a kezelést kapó aktívan együttműködik a készülékkel. Amikor az impulzusokat érzi, aktív mozdulatot is végez. A stimuláció és a természetes mozdulat erősebb izomösszehúzódást eredményeznek és így a funkció és az erő visszanyerése gyorsabb, mint passzív stimuláció esetén.

Mindkét módszer lényege az izomösszehúzódás kiváltása – az összehúzódó izomban pedig nem zajlanak le a fentebb leírt pusztuló folyamatok.

TES, azaz Küszöbérték Elektromos Stimuláció

A köszöbérték elektromos stimuláció (TES) az izomingerlés olyan formája, amely szubkontrakciós ingert használ az izomnövekedés elősegítésére. Ez azt jelenti, hogy az impulzus erőssége az érzékelési szint alatti. Olyan alacsony, ami nem vált ki látható összehúzódást (szemben a NMES és FES-sel, ahol a minél erősebb kontrakció a lényeg), azonban az izom számára mégis létfontosságú.

A hatás pontos mechanizmusa egyelőre nem teljesen tisztázott. Elfogadott elmélet szerint a TES az izomsorvadási folyamatot az izmok véráramlásának fokozása révén akadályozza és fordítja vissza. A növekedési faktorokat és tápanyagokat a véráramlás szállítja. Ezek szükségesek a szövetek helyreállításához. Ezek az anyagok alvás közben lökődnek leginkább a véráramba. Az izomterület éjszakai stimulálása növeli a véráramlást és így több tápanyag jut a megcélzott izomrostokhoz. Az elsorvadt rostok „megjavítják” magukat és növekednek.

Mikroszkóp alatt a TES-kezelés után megnövekedett mennyiségű citoplazma látható, valamint az aktin és a miozin újranövekedése. Az elsorvadt rostok újbóli növekedése körülbelül három-hat hónapig tart. Az eredménye megnövekedett izomerő és javuló funkcionális képességek.

A TES nem helyettesíti az egyéb terápiákat, de a más kezelések mellett is alkalmazható, bármely kezelés kiegészítőjének tekinthető.

Az izomnövekedés folyamatos terápiát követel meg. A TES-t általában hetente hat éjszaka alkalmazzák, naponta 8-12 óra tartamban, kettő-négy éven keresztül!

Források

Rosen MG,  Dickinson JC. The incidence of cerebral palsy. . Am J Obstet Gynecol   1992;167:417. Link to article PubMed Google Scholar
Lance JW. Spasticity: Disordered Motor Control. Year Book Medical Publishers. Chicago, 1980, issue Symposium synopsis:485‐494. Google Scholar
Russell DJ, Rosenbaum PL, Cadman DT, Gowland C, Hardy S, Jarvis S.  The gross motor function measure: a means to evaluate the effects of physical therapy. Dev Med Child Neurol 1989;31(3):341‐352. Link to article PubMed Google Scholar
Folio MR, Fewell RR. Peabody Developmental Motor Scales and Activity Cards. Manual Allen. DLM Teaching Resources, 1983. Google Scholar
Scheker LR, Chesher SP, Ramirez S. Neuromuscular electrical stimulation and dynamic bracing as a treatment for upperextremity spasticity in children with cerebral palsy. J Hand Surg Br 1999;24:226‐232. Link to article PubMed Google Scholar
Taft L. Cerebral palsy. Pediatr Rev 1995;16:411‐418. Link to article PubMed Google Scholar
Alfieri V. Electrical treatment of spasticity. Reflex tone activity in hemiplegic patients and selected specific electrostimulation. Scand J Rehabil Med 1982;14:177‐182. PubMed Google Scholar
Bohannon RW, Smith MB. Interrater reliability of a modified Ashworth scale of muscle spasticity. Phys Ther 1987;67(2):206‐207. Link to article PubMed Google Scholar
Pierson SH. Outcome measures in spasticity management. Muscle Nerve 1997;20(6):s36‐s60. Link to article Google Scholar
Brunstrom J. Clinical considerations in cerebral palsy and spasticity. J Child Neurol 2001;16:10‐15. Link to article PubMed Google Scholar
Pape KE. Therapeutic electrical stimulation (TES) for the treatment of disuse  muscle atrophy in cerebral palsy. Pediatr Phys Ther 1997;9:110‐112. Link to article Google Scholar
Butler P, Engelbrecht M, Major RE, Tait JH, Stallard J, Patrick JH. Physiological cost index of walking for normal children and its use as an indicator of physical handcap. Developmental Medicice and Child Neurology 1984;26(607‐612). Google Scholar
Carmick J. Managing equinus in children with cerebral palsy: electrical stimulation to strengthen the spastic triceps surae muscle. Dev Med Child Neurol 1995;37:965‐975. Link to article PubMed Google Scholar
Higgins JPT, Green S. Cochrane Handbook for Systematic Reviews of Interventions . Cochrane Database of Systematic Reviews 2008, Issue In: The Cochrane Collaboration. Available from www.cochrane‐handbook.org. Chichester, UK : John Wiley & Sons, Ltd. Google Scholar
Kerr C, McDowell B, McDonough S. Electrical stimulation in cerebral palsy: a review of the effects on strength and motor function. Dev Med Child Neurol 2004 2004;46:205‐213. Google Scholar

Források: vonatkozó orvosi tanulmányok