Csontritkulás – amit a betegségről tudni kell
Bármilyen furcsának is tűnik elsőre belegondolni, a testünk vázát alkotó csontrendszer nem állandó szerkezet. A terhelés függvényében folyamatosan változik, átépül. 30-35 éves életkorig az ember csontjai elérik maximális tömegüket. Ezután a csontlebontás fokozatosan egyre nagyobb mértékű lesz. Ez egy természetes folyamat; azonban ha a csontveszteség a normálistól erősebb, csontritkulás alakul ki. Ez a betegség világszerte többszázmillió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-ának keseríti meg az életét. Mindazonáltal léteznek olyan módszerek, melyekkel megelőzheted a bajt; ha pedig már kialakult, lehetőséged van akár otthon is kezelni azt.
Csontjaink folyamatos átépülésben vannak, testünkben új csontszövetek keletkeznek, miközben a régiek lebomlanak. Nagyjából két-három hónap leforgása alatt egy egészséges fiatal felnőtt teljes csontozata megújul, ami a csontképzési és a csontbontási folyamatok összehangolt működésének köszönhető. Fiatalkorban a csont tömegét növelő folyamatok dominálnak a szervezetben, 30-35 éves korunkra elérjük a maximális csonttömegünket, ezután egy rövid ideig még fennmarad az egyensúly az építési és bontási folyamatok között, s a 40-45. életévet meghaladva már csökken csontjaink sűrűsége. Csontritkulásról (azaz oszteoporózisról) akkor beszélünk, ha a csonttömegveszteség olyan mértékű, hogy az már meghaladja az adott korra jellemző értéket – ekkor a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontás végző sejtek (oszteoklasztok) közötti működési egyensúly megbomlik.
A csontritkulás „előszobája”: az oszteopénia
Oszteopénia, avagy „kevéscsontúság” alatt azt az állapotot értik, amikor már kialakult egy kisebb fokú csonttömegvesztés, de az még nem éri el a csontritkulásos betegség súlyossági fokát. Jelzésként kell felfognod, árulkodik arról, hogy a csontok már veszítettek az erősségükből. Az oszteoporózis és az oszteopénia közötti különbség, hogy utóbbi még visszafordítható folyamat. Azonban ez az állapot a legtöbb esetben tünetmentes, így sokszor sajnos csak akkor eszmélhetsz, mikor már „megvan a baj”.
A csontritkulás rizikófaktorai
Az életkor előrehaladtával a csonttömeg ritkulása természetes folyamat, de vannak tényezők, melyek fokozzák az oszteopénia és az oszteoporózis kockázatát. Ilyen például
- a genetikai fogékonyság: ha családodban többen szenvednek oszteoporózisban;
- egyes betegségek, például a reumatoid artritisz;
- a dohányzás gyengíti a csontokat;
- a túlzott alkoholfogyasztás csökkenti a csontképzést és negatív hatású a kalciumfelszívó-képességre;
- a korábbi szteroidkezelés, mivel a szteroid gyógyszerek hosszú távon történő alkalmazása károsíthatja a csontokat;
- a nemi hormonok zavarai, az alacsony ösztrogén- vagy tesztoszteronszint;
- bizonyos testalkat: a vékony és alacsony embereknek eleve kisebb a kiindulási csonttömegük, melyből aztán arányaiban többet veszíthetnek az évek során;
- a táplálkozási zavarok, az anorexia nervosa és a bulimia;
- a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy túlműködése csontvesztéshez vezethet;
- a vízhajtószedés fokozza a kalciumvesztést;
- a D-vitamin hiánya és az alacsony kalciumbevitel akadályozzák a csontképződést;
- a mozgásszegény életmód, mert a csontok nem kapnak elég terhelést, így nincs csontépítést fokozó inger;
- az üdítőitalok savanykás ízét legtöbbször foszforsavval állítják be, ami fokozza a D-vitamin- és a kalciumhiányos állapotot.
A csontritkulás előfordulása
Az oszteoporózis Magyarországon a népességnek körülbelül a 7-10%-át érinti. Nagyjából négyszer gyakoribb a nők körében, mint a férfiaknál, aminek okai közé tartozik, hogy a nők maximális csonttömege (melyből aztán az idő elteltével folyamatosan veszítenek) eleve kisebb, s a menopauza után csökken a nemi hormonjaik szintje is; 75 éves kor felett viszont már a betegség a férfiak között is ugyanolyan gyakran fordul elő, mint nőknél.
Az elsődleges és a másodlagos oszteoporózis
Az elsődleges csontritkulás a kor előrehaladta miatt alakul ki, ez teszi ki az oszteoporózisos esetek 80%-át. Két formája van: a posztmenopauzális és a szenilis, mely utóbbi mindkét nemre jellemző. Ezzel szemben a másodlagos csontritkulás – amely jóval ritkább jelenség – mindig valamilyen alapbetegség (például gyulladásos ízületi betegség, cukorbetegség, alkoholizmust stb.) következtében alakul ki, illetve lehet hormonális kezelés következménye is.
A csontritkulás tünetei
Az oszteoporózis egyik leglényegesebb – és egyben legnyilvánvalóbb – tünete a sorozatos csonttörés, a csontoknak a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő törése. Ez általában csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések formájában nyilvánul meg – leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjai törnek el a csontritkulásban szenvedő betegeknél. Ha a betegség már előrehaladott formában van, akkor akár a lehajolás, a köhögés is csonttörést eredményezhet; ha pedig igazán súlyos esetről beszélünk, akkor a csigolyák már a test súlyától is összeroppanhatnak, ami által csökken a testmagasság.
A csontritkulás potenciális szövődményei, a kezelés fontossága
Az oszteoporózis lefolyása egyénenként változhat, s ha időben elkezdődik a kezelése (nőknél a változókor mielőbbi kezelésével), akkor a csontvesztés üteme kevésbé veszélyezteti az életminőséget. Azonban kezelés nélkül a betegség előrehalad, a tartós fájdalom következtében korlátozódik a mozgás, nem beszélve arról, hogy az oszteoporózisból fakadó csonttörések akár életveszélyesek is lehetnek (az időskorban bekövetkező combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot!). Ebből kifolyólag a csontritkulás megelőzése és időben történő kezelése létfontosságú, hiszen így elkerülhetők a súlyos komplikációk.
A csontritkulás megelőzése
A csontritkulás kialakulásának kockázatára jelentős hatással van, hogy a páciens 35 éves koráig mekkora csonttömegre tesz szert, majd milyen gyorsan kezd el abból veszíteni. A fizikailag aktív gyerekek nagyobb csonttömeget tudnak építeni; bizonyított tény, hogy az ugrálás és a szökdécselés növeli a csontok erősödését.
Felnőttkorban a csontritkulás megelőzésére univerzális igazságnak számít, hogy a táplálkozás terén három dologra szükséges odafigyelni:
- a megfelelő kalciumbevitelre,
- a megfelelő D-vitamin-bevitelre
- és a megfelelő testsúly elérésére, majd megtartására.
Ugyanez számokban kifejezve:
- Átlagosan napi minimum 500-600 mg kalciumra van szüksége az emberi szervezetnek (várandósság, szoptatás esetén ez a szám 1000-1500 mg-ra nő).
- A D-vitamin a kalcium felszívódásában elengedhetetlen; napi 25-50 mg ajánlott belőle.
- A testtömegindex (BMI) az egyén testmagasságát (m) és testtömegét (kg) veti össze, kiszámításához a testtömeget kell elosztani a méterben mért magasság négyzetével. A 18,5 és a 24,99 közötti eredmény normál testsúlynak számít.
Mágnesterápia a csontritkulás kezelésében
A mágnesterápia jótékony hatását a csontritkulásra klinikai tanulmányok sora támasztja alá, javulást érhetsz el vele a csontritkulás esetében. A pulzáló mágnesterápia hatásmechanizmusát Yang Wei és kollektívája igazolta 2008-as kutatása* során. Úgy találták, hogy az alacsonyfrekvenciás pulzáló mágneses mező (ilyet alkalmaznak a mágnesterápiás készülékek) felgyorsítja a speciális csontépítő sejtek (osteoblastok) képződését.
A mágneses mező több változást hoz létre. Fokozza a sejtanyagcserét, javítja csontépítéshez szükséges ásványi anyagok -így a kálcium- felszívódását. Aktiválja a csont felépítéséért felelős sejteket és gyorsul az ásványi anyagok beépülése a csontokba. Ezzel a csontszerkezet erősödik, nő a csontsűrűség.
A csontritkulás kezelésére a Magnum XL és XL Pro, a Magnum 2500, 3000 Pro és 3500 Pro készülékek biztosítanak kezelőprogramokat. Érdemes matrac kiegészítőt vásárolni a hatékonyabb kezelés érdekében.
Olvasd el a Mágnesterápia alkalmazása a gyakorlatban című írásomat. Megtalálod benne, hogyan javasolt a kezelés alkalamzása osteoporosis esetén