Csontritkulás – amit a betegségről tudni kell

Bármilyen furcsának is tűnik elsőre belegondolni, a testünk vázát alkotó csontrendszer nem állandó szerkezet.  A terhelés függvényében folyamatosan változik, átépül. 30-35 éves életkorig az ember csontjai elérik maximális tömegüket. Ezután  a csontlebontás fokozatosan egyre nagyobb mértékű lesz. Ez egy természetes folyamat; azonban ha a csontveszteség a normálistól erősebb, csontritkulás alakul ki. Ez a betegség világszerte többszázmillió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-ának keseríti meg az életét. Mindazonáltal léteznek olyan módszerek, melyekkel megelőzheted a bajt; ha pedig már kialakult, lehetőséged van akár otthon is kezelni azt.

 

Csontjaink folyamatos átépülésben vannak, testünkben új csontszövetek keletkeznek, miközben a régiek lebomlanak. Nagyjából két-három hónap leforgása alatt egy egészséges fiatal felnőtt teljes csontozata megújul, ami a csontképzési és a csontbontási folyamatok összehangolt működésének köszönhető. Fiatalkorban a csont tömegét növelő folyamatok dominálnak a szervezetben, 30-35 éves korunkra elérjük a maximális csonttömegünket, ezután egy rövid ideig még fennmarad az egyensúly az építési és bontási folyamatok között, s a 40-45. életévet meghaladva már csökken csontjaink sűrűsége. Csontritkulásról (azaz oszteoporózisról) akkor beszélünk, ha a csonttömegveszteség olyan mértékű, hogy az már meghaladja az adott korra jellemző értéket – ekkor a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontás végző sejtek (oszteoklasztok) közötti működési egyensúly megbomlik.

 

A csontritkulás „előszobája”: az oszteopénia

Oszteopénia, avagy „kevéscsontúság” alatt azt az állapotot értik, amikor már kialakult egy kisebb fokú csonttömegvesztés, de az még nem éri el a csontritkulásos betegség súlyossági fokát. Jelzésként kell felfognod, árulkodik arról, hogy a csontok már veszítettek az erősségükből. Az oszteoporózis és az oszteopénia közötti különbség, hogy utóbbi még visszafordítható folyamat. Azonban ez az állapot a legtöbb esetben tünetmentes, így sokszor sajnos csak akkor eszmélhetsz, mikor már „megvan a baj”.

 

A csontritkulás rizikófaktorai

Az életkor előrehaladtával a csonttömeg ritkulása természetes folyamat, de vannak tényezők, melyek fokozzák az oszteopénia és az oszteoporózis kockázatát. Ilyen például

  • a genetikai fogékonyság: ha családodban többen szenvednek oszteoporózisban;
  • egyes betegségek, például a reumatoid artritisz;
  • a dohányzás gyengíti a csontokat;
  • a túlzott alkoholfogyasztás csökkenti a csontképzést és negatív hatású a kalciumfelszívó-képességre;
  • a korábbi szteroidkezelés, mivel a szteroid gyógyszerek hosszú távon történő alkalmazása károsíthatja a csontokat;
  • a nemi hormonok zavarai, az alacsony ösztrogén- vagy tesztoszteronszint;
  • bizonyos testalkat: a vékony és alacsony embereknek eleve kisebb a kiindulási csonttömegük, melyből aztán arányaiban többet veszíthetnek az évek során;
  • a táplálkozási zavarok, az anorexia nervosa és a bulimia;
  • a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy túlműködése csontvesztéshez vezethet;
  • a vízhajtószedés fokozza a kalciumvesztést;
  • a D-vitamin hiánya és az alacsony kalciumbevitel akadályozzák a csontképződést;
  • a mozgásszegény életmód, mert a csontok nem kapnak elég terhelést, így nincs csontépítést fokozó inger;
  • az üdítőitalok savanykás ízét legtöbbször foszforsavval állítják be, ami fokozza a D-vitamin- és a kalciumhiányos állapotot.

 

A csontritkulás előfordulása

Az oszteoporózis Magyarországon a népességnek körülbelül a 7-10%-át érinti. Nagyjából négyszer gyakoribb a nők körében, mint a férfiaknál, aminek okai közé tartozik, hogy a nők maximális csonttömege (melyből aztán az idő elteltével folyamatosan veszítenek) eleve kisebb, s a menopauza után csökken a nemi hormonjaik szintje is; 75 éves kor felett viszont már a betegség a férfiak között is ugyanolyan gyakran fordul elő, mint nőknél.

 

Az elsődleges és a másodlagos oszteoporózis

Az elsődleges csontritkulás a kor előrehaladta miatt alakul ki, ez teszi ki az oszteoporózisos esetek 80%-át. Két formája van: a posztmenopauzális és a szenilis, mely utóbbi mindkét nemre jellemző. Ezzel szemben a másodlagos csontritkulás – amely jóval ritkább jelenség – mindig valamilyen alapbetegség (például gyulladásos ízületi betegség, cukorbetegség, alkoholizmust stb.) következtében alakul ki, illetve lehet hormonális kezelés következménye is.

 

A csontritkulás tünetei

Az oszteoporózis egyik leglényegesebb – és egyben legnyilvánvalóbb – tünete a sorozatos csonttörés, a csontoknak a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő törése. Ez általában csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések formájában nyilvánul meg – leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjai törnek el a csontritkulásban szenvedő betegeknél. Ha a betegség már előrehaladott formában van, akkor akár a lehajolás, a köhögés is csonttörést eredményezhet; ha pedig igazán súlyos esetről beszélünk, akkor a csigolyák már a test súlyától is összeroppanhatnak, ami által csökken a testmagasság.

 

A csontritkulás potenciális szövődményei, a kezelés fontossága

Az oszteoporózis lefolyása egyénenként változhat, s ha időben elkezdődik a kezelése (nőknél a változókor mielőbbi kezelésével), akkor a csontvesztés üteme kevésbé veszélyezteti az életminőséget. Azonban kezelés nélkül a betegség előrehalad, a tartós fájdalom következtében korlátozódik a mozgás, nem beszélve arról, hogy az oszteoporózisból fakadó csonttörések akár életveszélyesek is lehetnek (az időskorban bekövetkező combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot!). Ebből kifolyólag a csontritkulás megelőzése és időben történő kezelése létfontosságú, hiszen így elkerülhetők a súlyos komplikációk.

 

A csontritkulás elleni „szent háromság”

A csontritkulás kialakulásának kockázatára jelentős hatással van, hogy a páciens 35 éves koráig mekkora csonttömegre tesz szert, majd milyen gyorsan kezd el abból veszíteni. A fizikailag aktív gyerekek nagyobb csonttömeget tudnak építeni; bizonyított tény, hogy az ugrálás és a szökdécselés növeli a csontok erősödését.

Felnőttkorban a csontritkulás megelőzésére univerzális igazságnak számít, hogy a táplálkozás terén három dologra szükséges odafigyelni:

  • a megfelelő kalciumbevitelre,
  • a megfelelő D-vitamin-bevitelre
  • és a megfelelő testsúly elérésére, majd megtartására.

Ugyanez számokban kifejezve:

  • Átlagosan napi minimum 500-600 mg kalciumra van szüksége az emberi szervezetnek (várandósság, szoptatás esetén ez a szám 1000-1500 mg-ra nő).
  • A D-vitamin a kalcium felszívódásában elengedhetetlen; napi 25-50 mg ajánlott belőle.
  • A testtömegindex (BMI) az egyén testmagasságát (m) és testtömegét (kg) veti össze, kiszámításához a testtömeget kell elosztani a méterben mért magasság négyzetével. A 18,5 és a 24,99 közötti eredmény normál testsúlynak számít.

 

Technológia a csontritkulás kezelésében

A csontritkulás elleni védekezésben a technológia is segítségül hívható. Már említettem, hogy a mágneses mező terápia régóta az orvosi fizikoterápiás kezelések része. Kiterjedten alkalmazzák a mozgásszervi fájdalmak, betegségek kezelésére.

Ezen felül a vibrációs tréner rendszeres használata igazoltan segíti a csontozat erősítését és a csontritkulás kezelésében érdemes “segítségül hívni”.

Ezeket a mágnesterápiás készülékeket ajánlom a csontritkulás otthoni kezelésére, megelőzésre

 

CÍMKÉK
OSZD MEG!