Kövér, beteg, majdnem halott – mi van, ha 160 kg-ra híztál?

Kedves Doktor úr! Olvastam a cikkeit. Az utolsó reményemként fordulok Önhöz. Csúsznak szét a csigolyáim, alig tudok mozogni és senki sem segít. A reumatalógus meg sem vizsgál már és fájdalomcsillapítót sem adott. A háziorvosom műtétet emleget, amitől egyrészt rettegek, másrészt meg nincs rá pénzem. Kérem, ha tudna segíteni rajtam, még egyszer végigtudjak menni az utcán járókeret nélkül, akkor nagyon hálás lennék. 

Mi az oka, hogy nem vizsgálják meg? 

A hátam nagyon fáj, de csak azt mondják, hogy fogyjak le. 160 kg vagyok a 165 centimhez. 

Oh…nem csodálom, hogy az orvosok világgá szaladnak. Az Ön testét nagyjából 55 kg-ra tervezték. Ön ezzel szemben két felnőtt nőt cipel a vállain! Egyik ül az egyik vállán, a másik a másikon. 

A legnagyobb erőművészek, a világrekorder férfi súlyemelők is legfeljebb csak a saját testsúlyuk háromszorosát tudják felemelni…. egy pillanatra és már dobják is le…. 

MM - mainpage

Ön pedig évek óta cipeli ezt a terhet. Alvás közben, ülés közben, járás közben. És nem teheti le egy pillanatra sem. 

Hogyan keveredett ebbe a helyzetbe? Hogy hízott meg ennyire?

Egy tragédia kapcsán olyan élethelyzetbe kerültem, hogy számomra az étel jelentette az egyetlen boldogságot. És csak híztam és híztam. Most már ott tartok, hogy semmi erőm nincs. Ha erőt nyerhetnék az már sokat segítene.

Sajnos az orvosok nem rendelkeznek “csodatévő” képességekkel. A túlsúlytól csak és kizárólag saját magát szabadíthatja meg. Nincs orvos, csodaszer, csodakütyü, műtét, ami vagy aki Ön helyett megtehetné. 

Néhány tanáccsal tudok segíteni arra vontakozóan, hogy mire figyeljen és mit tegyen. Készüljön fel arra, hogy ez nagyon nehéz és hosszadalmas lesz. Erősítse meg akaraterejét. Mert csak így van esélye! 

Nagyon el vagyok keseredve, már sokszor gondoltam az öngyilkosságra is. 

Magányos?

Nagyon…

 

Egy kis okoskodás a fentiek alapján 

Mit tehet az orvos ilyenkor? 

Milyen tanácsot lehet adni a magára maradt, saját testsúlyától megrokkant, munkaképtelen és ezért végzetesen elszegényedett ember számára? 

Képes-e egyáltalán az orvos észrevenni a lelki eredetű betegséget akkor, amikor százan ülnek a várójában? 

És ha észreveszi, akkor mit tehet? A társtalanság, a hiányzó szeretet, az érintés és ölelés nem pótolható sem tablettával, sem műtéttel és a pszichológusi segítség sem ingyenes.

100 kiló túlsúly leadásához annak is évek kellenek, aki képes sportolni. De aki mozgásképtelenné tette magát???  

A gyomorgyűrű műtét bőven többe kerül, mint egymillió forint. Nincs rá támogatás. De megoldás-e, ha valaki csak az evésben leli örömét?

Mire kellene vonatkoznia a társadalmi szolidaritásnak? Azt is ki kell menteni, aki önhibájából kerül ilyen helyzetbe?

Az alkoholista kapjon-e másik májat ahelyett, amit “tönkreivott”?

Meg lehet-e, meg tudunk-e menteni mindenkit? 

Egyáltalán… mindenkit meg kell-e menteni?

Van-e határ? Erkölcsi? Anyagi? Más?

  

Nem áltatok senkit. Én nem tudom a válaszokat a feltett kérdéseimre…de talán érdemes kicsit elgondolkodni rajtuk. 

MEGOSZTOM

HOZZÁSZÓLÁSOK

Wordpress (0)