Requiem az egészségért – egy orvos szemével

Egy felmérés szerint a magyar lakosság mintegy 15 %-a mozog legalább havonta egyszer, ennél lényegesen kevesebben vannak azok, aki heti 3-4 alkalommal mozognak. Meg is van az eredménye: a felnőtt lakosság 45%-a egy vagy több krónikus betegségben szenved. 66% a túlsúlyosak és elhízottak aránya. A harmadik  legtöbb gyógyszert fogyasztjuk Európában. 50 éves korára a magyar emberek jeletős része elveszíti az egészségét, ami miatt aztán már nem tud versenyképes teljesítményt nyújtani a munkaerőpiacon sem, elveszti állását és jövedelmét. Menthetetlenül megromlik az anyagi helyzete is. Ördögi kör… az egészség elveszett, pedig az egészség kellene ahhoz, hogy a megfelelő életfeltételeket megteremtsük magunknak. A súlyos helyzet ellenére nagy a csend az egészséges életmód népszerűsítése területén. Pedig ez lenne a kulcs…

A világ népessége 1.8 milliárd fő

Igen, 1900-at írunk ekkor. Az emberek élettartama lényegesen elmaradt a maitól és teljesen mások voltak a betegségeik is! Torokgyík, szamárköhögés, himlő járványok tizedelték a gyerekeket, tuberkulózis, sebfertőzés, stb a felnőtteket. Kevesek érték meg az öregkort. Nem voltak védőoltások, nem volt antibiotikum, nem volt altatógép és így érdemi sebészet sem. A gyógyítás nem jelentett többet, mint a stetoszkópot, az érvágást, a kanalas orvosságot és a doktor bácsi  megnyugtató szavait. A betegségek valójában akadálytalanul tizedelték az embereket is.

A létért való küzdelem igen erős volt, a mindennapi élelmet meg kellett termelni. Gépek nélkül ez fáradságos és alacsony produktivitású volt, így kevés étel jutott az asztalra – ahogy a természet biztosította: főleg teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek és gyümölcsök, tejtermékek, tojás és kevéske húsféle.

A világ népessége 8 milliárdot közelíti

Igen, ez már napjaink valósága. De mitől van ez a népességrobbanás? Nézzük a főbb okokat.

Az orvostechnológia fejlődése

MM - mainpage
MM - mainpage

A sebészet fejlődése 1903-ban kezdődött igazán, ekkor készült el az első mai értelemben vett altatógép Roth-Dräger apparátus révén, mely lehetővé tette, hogy altatásban végezzenek sebészeti beavatkozásokat. Ez már lehetővé tette, hogy a sebészek az eddigi amputálás helyett valódi műtéteket fejlesszenek ki és végezzenek.

1907-ben szintén Heinrich Dräger nevéhez köthető az első lélegeztetőgép, a Pulmotor, mely hamarosan követett egy újabb generáció: a híres-rettegett “vastüdő” is.

Innentől nem volt megállás. Folyamatos fejlődés során újabb és újabb diagnosztikus és terápiás eszközök jöttek, majd a második világháború végén az antibiotikumok, a védőoltások.

A fejlődés hatására mára szinte eltűntek a nagyszüleink számára rettegett betegségek, a csecsemőhalálozás igen alacsony, a műtétek komplexebbek és bonyolultabbak minden korábbinál, a leélhető élettartam pedig a fejlett társadalmakban a 90 évet közelíti. Nálunk sajnos nem ez a helyzet, hanem mostanában inkább csökken – de erre majd később térek ki…

Elmondható tehát, hogy a lakosság-robbanás legfőbb oka az orvostechnológia fejlődése és az ehhez való hozzáférés széles tömegek számára. 

Az egyéb technológiák fejlődése

A technikai forradalom sok más iparágat is szárnyalásnak indított. A gépesítés segítségével nőtt a termelékenység, megtermelhetővé vált a nagyobb populáció számára is az elegendő élelmiszer. A múlt század utolsó évtizedeire soha nem látott jómód alakult ki, mely tiszta ivóvizet, járványmentességet, bőséges élelmet, a természeti kiszolgáltatottságtól való védelmet biztosított. A leélhető élettartam is növekedésnek indult.

Ekkor indult útjára a lappangó veszedelem, amit senki sem ismert még akkor. A jólétnek, az életmód korábban nem látott megváltozásának súlyos árát kell megfizetnie most az idősebb korosztályoknak! Apáik még nem ismerték, így nem voltak felkészülve azokra a betegségekre, amelyek mostanában gyilkolják, megnyomorítják őket: elhízás, cukorbetegség, érelmeszesedés, szívbetegségek, sztrók, daganatok, mozgásszervi betegségek, stb.

Az igazi gyilkos elrejtőzik mindennapjainkba

A mindennapokért már nem kell olyan nagyon küzdeni. Még a legszegényebbek számára is jut élelem, tiszta víz, fedél és persze televízió. A fokozódó kényelem, a televízió térnyerése, de sok más ok, például a grundok megszűnése miatt is ellustultak az emberek, egyre kevesebbet mozognak. Eközben a nagyüzemi élelmiszeripar termékeit bőségesen lehet beszerezni és “korlátlanul” fogyasztani.

A régi (és egészséges) ételek helyett a feldolgozott termékek kerültek túlsúlyba, a gabonák helyett a hús, a zöldség helyett az édességek… A mozgáshiány és a megváltozott étkezési szokások eredményeként aztán megjön az “első fecske”: kis túlsúly, majd elhízás.

Magam részéről a mértéktelen kalória és húsfogyasztást, a mozgáshiányt és az ezekből származó elhízást és érelmeszesedést tekintem a legfőbb veszélyforrásoknak – “ártatlanul” jelennek meg, alattomosan pusztítják az egészséget. Olyan öngerjesztő folyamatokat indítanak be, melyből önerővel nagyon nehéz kitörni. Olyan krónikus betegségekhez vezetnek, melyekből már nincs felgyógyulás. Egy életen át kell szenvedni és küzdeni velük.

Ezért is kellene társadalmi szintű összefogás, a mozgás és a helyes étrend népszerűsítése. Ma azonban olyan a helyzet, mintha a lustaság, a plusz súly irigylésre méltó lenne, a rendszeres sport és mértékletesség pedig szégyen: az egészséges életmódot élők durván kisebbségben vannak.

Ördögi kör

Az ördögi kör (latinul circulus vitiosus)  fogalmat – amely azt jelenti, hogy egy negatív dolog további negatív eredményhez vezet és ebből a kedvezőtlen láncolatból szinte nincs kilépés  ‒  Horatius ókori római költő alkotta meg.

Az egészségünkre való hatását ismerteti az alábbi folyamat – szándékosan és erősen leegyszerűsítettem, hogy laikusoknak érthetőbb legyen – azaz nem a tudományos élet számára íródott!

  1. a plusz testtömeg vérrel való ellátása a normálisnál nagyobb terhet ró a szívre (hiszen a szívet normál testre “tervezték”, nem pedig egy elhízottra), így a kövér ember már a kisebb mozgásra gyorsan kifárad, ezért hajlamosabbá válik inkább pihenni és a fotelben újabb falatokkal “búfelejteni”
  2. ez a testsúly további gyarapodásához vezet, mely a szív túlterhelésével immár a szívbetegségek “melegágya” (vissza az egyes pontra)
  3. az ízületeknek egyre nagyobb terhet kell cipelniük, így hamar fájdalmassá, deformálttá válnak – ez is a mozgás hanyagolásához vezet (vissza a kettes pontra). Innen még van kiút az életmód megváltoztatásával.
  4. az inzulintermelés lassú “kimerülésével” cukorbetegség alakul ki, mely emésztési zavarok sorozatát indítja. Innentől már csak “menteni a menthetőt” lehet, bár életmódváltással itt még van mód az igazi vész elkerülésére.
  5. káros anyagok rakódnak le az ereken – szív-, érbetegségek jelennek meg, következményesen infraktus, stroke, bénulások lépnek fel, megindul az elbutulás, leépülés. Innentől nincs esély, hiszen a problémák túljutottak a “javíthatóság” szintjén.

Mit lehet tenni?

A többezer éves Ajurvéda (indiai gyógyászat), a tradícionális kínai gyógyászat, de a modern orvostudomány alapítóinak tekintett ókori görögök is úgy tartották, hogy az egészség megőrzéséhez 3 dolog kell:

  1. a testalkatnak megfelelő fizikai aktivitás
  2. a testalkatnak megfelelő táplálkozás
  3. gyógynövények, gyógyteák fogyasztása

Véleményem szerint ezek napjainkban is megállják a helyüket.

A test öngyógyító folyamatainak segítése

Rendkívül fontos tudni, hogy a Természet vagy a Teremtő (mindenki válassza a saját hite szerintit) csodálatos öngyógyító képességgel látta el az emberi szervezetet. Gondoljon arra, amikor csúnyán elvágja az ujját, a hús csak úgy lifeg vagy csonttörést szenved el – a szervezet öngyógyító folyamatai helyreállítják az egészséget. Vagy egy vírus támadja meg, mely gyorsan megölhetné – a szervezet immunrendszere mégis megvédi.

Hippokratész mondta: “Medicus curat, natura sanat”, azaz a doktor kúrál, a természet gyógyít.

Az öngyógyulás szerepét tehát nem lehet lebecsülni! Elég, ha a szervezetünkkel szembeni öngyilkos merényleteinket abbahagyjuk (megváltoztatjuk étrendünket és fokozatosan mozogni kezdünk), máris megindul a gyógyulás, de legalább a romlás lassul vagy abbamarad.

Az életmódban eszközölt kisebb módosítás hatalmas nyereség az egészség oldalán!

A hozzáférés jelentősége

Alapvető hiba, hogy országunkban az átlagember mozgáslehetőségei rendkívül szegényesek. Nincsenek kerékpárutak, futópályák. A járdák és utak kátyúsak és kivilágítatlanok, futni-kerékpározni balesetveszélyes, az autósok agresszívak, a szűk utakon haladás ezért életveszélyes. Ha kerékpárutat készítenek, azt dilettáns módon teszik – a homokra terített pár cm vastagságú aszfaltréteg egy-két év alatt berepedezik és használhatatlanná válik.

Csak a legnagyobb településeken vannak uszodák. Most éppen 150 milliárdot locsolnak el egy reprezentatív úszó világverseny rendezésére, miközben a lakosság többsége nem jut hozzá az egészsége érdekében alapvetően fontos mozgási lehetőségekhez. Lehetett volna ebből a pénzből építeni 2-300 kisebb uszodát, amelyet naponta tízezrek használhatnának.

Bár futballstadionunk van (vagy lesz) rogyásig, de mégsincs elegendő focista -akár profi, akár amatőr -, mert nincsenek tömegek, akiket a klubokba lehetne vinni. Régen voltak a grundok és minden gyerek focizott. Az utcabeli csapatba bevettek mindenkit, aki már járni tudott. Így a sportttal, a labdával nőtt fel néhány generáció. A rengeteg gyerekből volt is “merítés” – felnőve végig is verték a világot. A grundok eltűnésével a tehetségeket “gyártó” háttérbázis is eltűnt. A módszerek persze maradtak a régiek. Még mindig abban a hitben vannak, hogyha politikus a klubvezető, akkor minden oké! Lesz itt stadion, meg győzelem, meg birkapörkölt. De sem a stadion, sem a birkapörkölt nem tanít meg focizni. A szakmai tudás, a módszertan nem fejlődött, merthogy ami bevált Öcsi bácsi idején, azon nem szabad változtatni. Látható, hogy el is rohant mellettünk a világ.

Az iskolai testnevelés nevű gyalázatot a legtöbb iskolában a fizikai lehetőségek hiánya jellemzi. Kisvárosunkban például 4 nagyobb iskolaépület van. Kettőnek van tornaterme, mindkettő kisebb, mint egy kézilabdapálya, azaz hivatalos mérkőzésre nem alkalmas. Uszoda, kerékpárutak nincsenek, olyan játszóterek sem, ahol pl. focizni vagy akár “gyúrni” lehetne. A gyerekek az iskolapadok között, a teremben vagy a folyosón “sportolnak” vagy a tornatermen 3-4 osztály osztozik. Az egész arra jó, hogy megutáltassa a mozgást mindenkivel. A tornatanároknak esélyük sincs normális foglalkozást tartani, így ők is elveszítik a motivációjukat.

Gyártjuk a mozgást elutasító ifjúságot – közvetetten a jövő betegeit “termeljük” meg magunknak!

Felborult az egyensúly

Normális társadalmakban a stadionokat nem az állam, hanem a bevétel-orientált vállalkozók építik és működtetik. Az egyik vidéki foci-fellegvárunkban a stadion működtetésébe bekényszerítették az egyetemet is, hogy az oktatási pénzeket így tudják a működtetésre szivattyúzni… Merthogy a focibevételekből ezt messze nem tudnák megtenni. Ez is jól példázza, hogy mekkora gond van nálunk a sport kérdéskörben.

Más sportok esetén is hasonló ma helyzet. Van néhány géniusz, aki irtózatos munkát végezve azok között a mostoha körülmények között is, amiket ma biztosítunk számukra tudnak eredményt elérni (néhány úszó, kajak-kenu edző ilyen még). Fel kell ismerni: ők olyan önsanyargató munkát vállalnak, amit mások nem bírnak el, nem vállalnak és ebből a többletmunkából érnek el sikert. Nyugaton másképp van…nem egy-egy kivételes olimpikon (aktuálisan Hosszú Katinka) szoknyája mögé rejtőzve igazolják magukat, hogy ugye megmondtam, minden rendben van a sporttal…

Annak ellenére, hogy a magyar (az amerikai, ausztrál és angol) után az egyik legelhízottabb nemzet, a hivatalos médiák egy szót sem ejtenek a helyes táplálkozás fontosságáról.

Az élsport mostani kizárólagos támogatása helyett az egyensúlyt kellene helyreállítani: sokan (lehetőleg mindenki) sportolni tudjon és közülük emelkedjenek ki a legkiválóbbak. 

Van, ahol a társadalom egészsége a mérce!

Egyes nyugati országokban évtizedekkel ezelőtt felismerték a fenti folyamatokat és a fizikai aktivitás és táplálkozás szerepét az egészséges társadalom kialakításában. Ehhez megteremtették az egészséges életmódhoz szükséges alapokat, a tömegek sportolására alkalmas körülményeket (kerékpárutak, futópályák, sport-játszóterek, uszodák, műfüves focipályák (és nem stadionok), egyszerű sportcsarnokok).

Az egészséges társadalom és a jólét alapja nem(csak) a térköves főtér és a sok szökőkút, hanem az egészséges populáció. Sok egészséges és sportszerető emberből lehet válogatni és motiválni az élsportra is.

Érdemes kimenni a szomszédba és megnézni, miről beszélek! Üljön kerékpárra Fertőrákos központjában és tekerjen át Fertőmeggyes-re, majd tovább a Fertő-tó körül. Tökéletes minőségű, széles kerékpárutat talál végig. Amelyen osztrák nyugdíjasok fogják olyan tempóban elhagyni, hogy alig tudja követni, miközben ők nevetgélve trécselnek. Amikor fejkendős nénik csoportja teker szemben talpig bringás szerelésben, akkor lepődik meg igazán. Annyian vannak, hogy a kerékpárút mellé kávézók, éttermek, fogadók települnek – csak a kerékpározók kiszolgálására. Azaz nemcsak önsanyargatás a kerékpározás: 30-40km-t tekernek nyugdíjas barátok-barátnők egy kávéért, beszélgetésért és vissza. Azaz nyugi… ha Ön nem bírja velük a tempót, bőven talál pihenőt, szállást. A kerékpárút “felfűzi” a környék összes nevezetességét és pincészetét… igazi turizmusfejlesztés…

A feketeleves akkor érkezik, amikor körbeér és visszatér a magyar oldalra… minősíthetelen… a legjobb, ha ott kocsiba rakja a bringát, mert ezt az oldalt az út gondozatlansága és minősége miatt élvezni nem lehet… valami ökör tervezhette egyes szakaszinak felújítását is, aki valószínűleg soha nem kerékpározott, mert több szakaszon térkővel burkolta a kerékpárutat…. nem a pincészetekhez vagy nevezetességekhez vezet az út, hanem helyenként az autók közé, a főútra, ami igazi “kaland”…már ha túléli.

Ha kipróbálja, akkor megérti, hogy mit jelent a “hozzáférés”, hogy van mód valódi élményt biztosító tekerésre. És Ausztria sehol sincs pl. a Hollandiához vagy Dánokhoz képest! Semmi más ez, mint az állampolgáraink valódi értékelése, egészségük szem előtt tartása!

Mitől várjunk gyógyulást?

Meg kell érteni, hogyha elrongáltuk az egészségünket, akkor hiába rohanunk az orvosokhoz, fűhöz-fához, hogy egy tablettával, műtéttel, csodatévő főzettel visszaállítsák, amit tönkretettünk! A betegségek jelentős részében nincs ilyen lehetőség! Egy sikeresnek tűnő orvosi kúra még nem azt jelenti, hogy meggyógyultunk és ott folytathatunk mindent, ahol abbahagytunk! Ez azt jelenti, hogy a betegség nyugalmi állapotba került vagy némiképp javult. De ott van a háttérben. Ha a betegségünket “legyártottuk” magunknak, akkor elkísér minket életünk végéig.

Az egészséges élethez meg kell előzni a betegségek kialakulását! Erre van mód, melynek alapja a fiatalkortól végzett rendszeres mozgás (nem versenysport) és a helyes táplálkozás.


Összeállítottam egy tájékoztatót a lágylézer kezelésről, mely ingyenes és kérésedre elküldöm.

Add meg mail címed és pillanatokon belül megkapod.

*A "Kérem a tájékoztatót" gomb lenyomásával hozzájárulsz ahhoz, hogy az általad önkéntesen megadott adatokat a Scart Kft. mint adatkezelő kezelje a hozzájárulásod visszavonásáig abból a célból, hogy az orvostechnika témával kapcsolatban érdekességeket, tanácsokat valamint esetenként reklámcélú levelet küldjön. Az Adatkezelési szabályzatot itt éred el.

Legyen az első hozzászóló on "Requiem az egészségért – egy orvos szemével"

Hozzászólás írása

E-mail cím (nem publikus)


*