Requiem az egészségért – egy orvos szemével

Egy felmérés szerint csak a magyar lakosság mintegy 15 %-a mozog havonta legalább egyszer, ennél lényegesen kevesebben vannak a rendszeresen, heti 3-4 alkalommal sportolók. Meg is van az eredménye: a felnőtt lakosság 66% a túlsúlyos és elhízott, 45%-a egy vagy több krónikus betegségben szenved. A harmadik legtöbb gyógyszert fogyasztjuk Európában. 50 éves korára a magyar emberek jelentős része elveszíti az egészségét, emiatt már nem tud versenyképes teljesítményt nyújtani a munkaerőpiacon sem, elveszti állását és jövedelmét. Menthetetlenül megromlik az anyagi helyzete is. Ördögi kör… az egészség elveszett, pedig az egészség kellene ahhoz, hogy a megfelelő életfeltételeket megteremtse magának. A súlyos helyzet ellenére nagy a csend az egészséges életmód népszerűsítése területén. Pedig ez lenne a kulcs…

A világ népessége 1.8 milliárd fő

Igen, 1900-at írunk ekkor. Az emberek élettartama lényegesen elmaradt a maitól és teljesen mások voltak a betegségeik is! Torokgyík, szamárköhögés, himlő járványok tizedelték a gyerekeket, tuberkulózis, sebfertőzés, stb a felnőtteket. Kevesen érték meg az öregkort. Nem voltak védőoltások, nem volt antibiotikum, nem volt altatógép és így érdemi sebészet sem. A gyógyítás nem jelentett többet, mint a stetoszkópot, az érvágást és piócás kezelést, a kanalas orvosságot és a doktor bácsi  megnyugtató szavait. A betegségek valójában akadálytalanul tizedelték az embereket is.

A létért való küzdelem igen erős volt, a mindennapi élelmet meg kellett termelni. Gépek nélkül ez fáradságos és alacsony produktivitású volt, így kevés étel jutott az asztalra – ahogy a természet biztosította: főleg teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek és gyümölcsök, tejtermékek, tojás és kevéske húsféle.

Az emberiség létszáma 8 milliárdhoz közelít

Igen, ez már napjaink valósága. De mitől van ez a népességrobbanás?

Az orvostechnológia fejlődése

A sebészet fejlődése 1903-ban kezdődött igazán, ekkor készült el az első mai értelemben vett altatógép Roth-Dräger apparátus révén, mely lehetővé tette, hogy altatásban végezzenek sebészeti beavatkozásokat. Ez már lehetővé tette, hogy a sebészek az eddigi amputálás helyett valódi műtéteket fejlesszenek ki és végezzenek.

1907-ben szintén Heinrich Dräger nevéhez köthető az első lélegeztetőgép, a Pulmotor, mely hamarosan követett egy újabb generáció: a híres-rettegett “vastüdő” is.

Innentől nem volt megállás. Folyamatos fejlődés során újabb és újabb diagnosztikus és terápiás eszközök jöttek, majd a második világháború végén az antibiotikumok, a védőoltások.

A fejlődés hatására mára szinte eltűntek a nagyszüleink számára rettegett betegségek, a csecsemőhalálozás igen alacsony, a műtétek komplexebbek és bonyolultabbak minden korábbinál, a leélhető élettartam pedig a fejlett társadalmakban a 90 évet közelíti. Nálunk sajnos nem ez a helyzet – de erre majd később térek ki…

Elmondható tehát, hogy a lakosság-robbanás egyik legfőbb oka az orvostechnológia fejlődése és az ehhez való hozzáférés széles tömegek számára. 

Az egyéb technológiák fejlődése

A technikai forradalom sok más iparágat is szárnyalásnak indított. A gépesítés segítségével nőtt a termelékenység, megtermelhetővé vált a nagyobb populáció számára is az elegendő élelmiszer. A múlt század utolsó évtizedeire soha nem látott jómód alakult ki, mely tiszta ivóvizet, járványmentességet, bőséges élelmet, a természeti kiszolgáltatottságtól való védelmet biztosított. A leélhető élettartam is növekedésnek indult.

Ekkor indult útjára a lappangó veszedelem, amit senki sem ismert még akkor: a jólét.

Az életmód megváltozásának súlyos árát kell megfizetnie a most 60 éven felüli korosztályoknak! Apáik még szinte nem is ismerték azokat a betegségeket, amelyek mostanában gyilkolják, megnyomorítják őket: elhízás, cukorbetegség, érelmeszesedés, szívbetegségek, sztrók, daganatok, mozgásszervi betegségek, stb.

Az igazi gyilkos elrejtőzik mindennapjainkba

A mindennapokért már nem kell olyan nagyon küzdeni. Még a legszegényebbek számára is jut élelem, tiszta víz, fedél és persze televízió. A fokozódó kényelem, a televízió térnyerése, de sok más ok, például a grundok megszűnése miatt is ellustultak az emberek, egyre kevesebbet mozognak. Eközben a nagyüzemi élelmiszeripar termékeit bőségesen lehet beszerezni és “korlátlanul” fogyasztani.

A régi (és egészséges) ételek helyett a feldolgozott termékek kerültek túlsúlyba, a gabonák helyett a hús, a zöldség helyett az édességek… A mozgáshiány és a megváltozott étkezési szokások eredményeként aztán megjön az “első fecske”: kis túlsúly, majd elhízás.

Magam részéről a mértéktelen kalória és húsfogyasztást, a mozgáshiányt és az ezekből származó elhízást és érelmeszesedést tekintem a legfőbb veszélyforrásoknak – “ártatlanul” jelennek meg, alattomosan pusztítják az egészséget. Olyan öngerjesztő folyamatokat indítanak be, melyből önerővel nagyon nehéz kitörni. Olyan krónikus betegségekhez vezetnek, melyekből már nincs felgyógyulás. Egy életen át kell szenvedni és küzdeni velük.

Ezért is kellene társadalmi szintű összefogás, a mozgás és a helyes étrend népszerűsítése. Ma azonban olyan a helyzet, mintha a lustaság, a plusz súly irigylésre méltó lenne, a rendszeres sport és mértékletesség pedig szégyen: az egészséges életmódot élők kisebbségben vannak.

Ördögi kör

Az ördögi kör (latinul circulus vitiosus)  fogalmat – amely azt jelenti, hogy egy negatív dolog további negatív eredményhez vezet és ebből a kedvezőtlen láncolatból szinte nincs kilépés  ‒ Horatius ókori római költő alkotta meg.

Az egészségünkre való hatását ismerteti az alábbi folyamat – szándékosan leegyszerűsítettem, hogy laikusoknak érthetőbb legyen – azaz nem a tudományos élet számára íródott!

  1. ha nem mozogsz és a táplálkozásodra sem fordítasz figyelmet, akkor szépen lassan súlyfelesleget szedsz fel
  2. az elhízás a normálisnál nagyobb terhet ró a szívre (hiszen a szívet normál testre “tervezték”, nem pedig egy elhízottra)
  3. a kövér ember már a kisebb mozgásra gyorsan kifárad, ezért hajlamosabbá válik inkább pihenni és a fotelben újabb falatokkal “búfelejteni”
  4. ez a testsúly további gyarapodásához vezet, mely a szív túlterhelésével immár a szívbetegségek “melegágya”
  5. az ízületeknek egyre nagyobb terhet kell cipelniük, így hamar fájdalmassá, deformálttá válnak – ez is a mozgás hanyagolásához vezet. Innen még van kiút az életmód megváltoztatásával.
  6. az inzulintermelés lassú “kimerülésével” cukorbetegség alakul ki, mely emésztési zavarok sorozatát indítja. Innentől már csak “menteni a menthetőt” lehet, bár életmódváltással itt még van mód az igazi vész elkerülésére.
  7. káros anyagok rakódnak le az ereken – szív-, érbetegségek jelennek meg, következményesen infraktus, stroke, bénulások lépnek fel, megindul az elbutulás, leépülés. Innentől nincs esély, hiszen a problémák túljutottak a “javíthatóság” szintjén.

Mit lehet tenni?

A modern orvostudomány alapítóinak tekintett ókori görögök, továbbá a keleti kultúrák gyógyászati rendszerei, így a többezer éves Ajurvéda (indiai gyógyászat), a tradícionális kínai gyógyászat  orvosai mind úgy tartották, hogy az egészség megőrzéséhez 3 dolog kell:

  1. a testalkatnak megfelelő fizikai aktivitás
  2. a testalkatnak megfelelő táplálkozás
  3. egészségőrző gyógynövények, gyógyteák fogyasztása

Véleményem szerint ezek napjainkban is megállják a helyüket.

A test öngyógyító folyamatainak segítése

Rendkívül fontos tudni, hogy a Természet vagy a Teremtő (mindenki válassza a saját hite szerintit) csodálatos öngyógyító képességgel látta el az emberi szervezetet. Gondolj arra, amikor csúnyán elvágod az ujjad vagy csonttörést szenvedsz el. A szervezet öngyógyító folyamatai helyreállítják. Ha egy vírus támad meg, az immunrendszered megvéd ellene.

Hippokratész mondta: “Medicus curat, natura sanat”, azaz a doktor kúrál, a természet gyógyít.

Nem maga a gyógyszer gyógyít meg, hanem azok a folyamatok, melyeket elindít a szervezetedben. (Érdemes tudnod, hogy manapság a gyógyszerek többsége nem a gyógyulást segíti, hanem a tüneteket nyomja el – nem gyógyít meg, viszont életed végéig szedned kell őket).

Az öngyógyulás szerepét ne becsüld le! Elég, ha a szervezeteddel szembeni “öngyilkos merényleteidet”, mint mozgáshiány és helytelen táplálkozás, abbahagyod (megváltoztatod az étrended és fokozatosan mozogni kezdesz), máris megindul a gyógyulás, de legalább a romlás lassul vagy abbamarad.

Az életmódban eszközölt kisebb módosítás hatalmas nyereség az egészség oldalán!

A hozzáférés jelentősége

Alapvető hiba, hogy országunkban az átlagember mozgáslehetőségei rendkívül szegényesek. Nincsenek grundok, kerékpárutak, futópályák. A járdák és utak kátyúsak és kivilágítatlanok, futni-kerékpározni balesetveszélyes, az autósok agresszívek, a szűk utakon haladás ezért életveszélyes.

Ha kerékpárutat készítenek, azt dilettáns módon teszik – a homokra terített pár cm vastagságú aszfaltréteg egy-két év alatt berepedezik és használhatatlanná válik.

Csak a legnagyobb településeken vannak uszodák. Nemrégiben 150 milliárdot “locsoltak el” egy reprezentatív úszó világverseny rendezésére, miközben a lakosság többsége nem jut hozzá az egészsége érdekében alapvetően fontos mozgási lehetőségekhez. Lehetett volna ebből a pénzből építeni 2-300 kisebb uszodát, amelyet naponta tízezrek használhatnának.

Bár futballstadionunk van (vagy lesz) rogyásig, de mégsincs elegendő focista -akár profi, akár amatőr -, mert nincsenek tömegek, akiket a klubokba lehetne vinni. Régen voltak a grundok és minden gyerek focizott. Az utcabeli csapatba bevettek mindenkit, aki már járni tudott. Így a sportttal, a labdával nőtt fel néhány generáció. A rengeteg gyerekből volt is “merítés” – felnőve végig is verték a világot. A grundok eltűnésével a tehetségeket “gyártó” háttérbázis is eltűnt. A módszerek persze maradtak a régiek. Még mindig abban a hitben vannak, hogyha politikus a klubvezető, akkor minden oké! Lesz itt stadion, meg győzelem, meg birkapörkölt. De sem a stadion, sem a birkapörkölt nem tanít meg focizni. A szakmai tudás, a módszertan nem fejlődött, mondván “ami bevált Öcsi bácsi idején, azon nem szabad változtatni”. Látható, hogy el is rohant mellettünk a világ.

Az iskolai testnevelés nevű gyalázatot a legtöbb iskolában a fizikai lehetőségek hiánya jellemzi. Kisvárosunkban például 4 nagyobb iskolaépület van. Kettőnek van tornaterme, mindkettő kisebb, mint egy kézilabdapálya, azaz még megyei bajnokság szintű mérkőzésre sem alkalmasak. Uszoda, kerékpárutak nincsenek, olyan játszóterek sem, ahol pl. focizni vagy akár “gyúrni” lehetne. A gyerekek az iskolapadok között, a teremben vagy a folyosón “sportolnak” vagy a tornatermen 3-4 osztály osztozik. Az egész arra jó, hogy megutáltassa a mozgást mindenkivel. A tornatanároknak esélyük sincs normális foglalkozást tartani, így ők is elveszítik a motivációjukat.

“Gyártjuk” a mozgást elutasító ifjúságot – közvetetten a jövő betegeit “termeljük” meg magunknak!

Felborult az egyensúly

Normális társadalmakban a stadionokat nem az állam, hanem a bevétel-orientált vállalkozók építik és működtetik. Az egyik vidéki nagyvárosunkban a stadion működtetésébe bekényszerítették az egyetemet is, hogy a külfödiek oktatásából szerzett pénzeket így tudják a foci működtetésre szivattyúzni… Merthogy a focibevételekből ezt messze nem tudnák megtenni. Ez is jól példázza, hogy mekkora gond van nálunk a sport kérdéskörben.

Más sportok esetén is hasonló ma helyzet. Van néhány géniusz, aki irtózatos munkát végez mostoha körülmények között is. Fel kell ismerni: ők olyan önsanyargató munkát vállalnak, amit mások nem bírnak el, nem vállalnak és ebből a többletmunkából érnek el sikert.

Nyugaton másképp van…nem egy-egy kivételes olimpikon (nálunk aktuálisan Hosszú Katinka) szoknyája mögé rejtőzve igazolják magukat a sportvezetők, hogy ugye megmondtam, minden rendben van a sporttal…

Annak ellenére, hogy a magyar (az amerikai, ausztrál és angol) után az egyik legelhízottabb nemzet, a hivatalos médiák egy szót sem ejtenek a helyes táplálkozás fontosságáról.

Az élsport mostani kizárólagos támogatása helyett az egyensúlyt kellene helyreállítani: sokan (lehetőleg mindenki) sportolni tudjon és közülük emelkedjenek ki a legkiválóbbak. 

Van, ahol a társadalom egészsége a mérce!

Egyes nyugati országokban évtizedekkel ezelőtt felismerték a fenti folyamatokat és a fizikai aktivitás és táplálkozás szerepét az egészséges társadalom kialakításában. Ehhez megteremtették az egészséges életmódhoz szükséges alapokat, a tömegek sportolására alkalmas körülményeket (kerékpárutak, futópályák, sport-játszóterek, uszodák, műfüves focipályák (és nem stadionok), egyszerű sportcsarnokok).

Az egészséges társadalom és a jólét alapja nem(csak) a térköves főtér és a sok szökőkút, hanem az egészséges populáció. Sok egészséges és sportszerető emberből lehet válogatni és motiválni az élsportra is.

Érdemes kimenned a szomszédba és megnézni, miről beszélek! Ülj kerékpárra Fertőrákos központjában és tekerj át Fertőmeggyes-re, majd tovább a Fertő-tó körül. Tökéletes minőségű, széles kerékpárutat találsz végig. Osztrák nyugdíjasok fognak nevetgélve, trécselve elhagyni, de olyan tempóban, hogy alig tudod követni őket. Fejkendős nénik csoportja teker talpig bringás szerelésben. Annyian vannak, hogy a kerékpárút mellé kávézók, éttermek, fogadók települnek – csak a kerékpározók kiszolgálására. 30-40km-t tekernek nyugdíjas barátok-barátnők egy kávéért, beszélgetésért és vissza.

Ha nem bírod velük a tempót, bőven találsz pihenőt, szállást. A kerékpárút “felfűzi” a környék összes nevezetességét és pincészetét… igazi turizmusfejlesztés…

A feketeleves akkor érkezik, amikor visszatérsz a magyar oldalra… minősíthetelen… a legjobb, ha ott kocsiba rakod a bringát, mert ezt az oldalt az út gondozatlansága és minősége miatt élvezni nem lehet… valami ökör tervezhette egyes szakaszainak felújítását is, aki valószínűleg soha nem kerékpározott, mert több szakaszon térkővel burkolta a kerékpárutat…. nem a pincészetekhez vagy nevezetességekhez vezet az út, hanem helyenként az autók közé, a főútra, ami igazi “kaland”…már ha túléled.

Ha kipróbáltad, akkor megérted, hogy mit jelent a “hozzáférés”, hogy van mód valódi élményt biztosító tekerésre. És Ausztria sehol sincs pl. a Hollandiához vagy Dániához képest! Ezekben az országokban megnézheted, hogyan tartják szem előtt az állampolgárok egészségét, jólélét!

Mitől várjunk gyógyulást?

Ha elrongáltad az egészséged, akkor hiába rohangálsz az orvosokhoz, fűhöz-fához, hogy egy tablettával, műtéttel, csodatévő főzettel visszaállítsák, amit tönkretettél!

A már kialakult krónikus betegségek jelentős részében nincs ilyen lehetőség! Egy sikeresnek tűnő orvosi kúra még nem azt jelenti, hogy meggyógyultál és ott folytathatsz mindent, ahol abbahagytad!

Ez azt jelenti, hogy a betegség nyugalmi állapotba került vagy némiképp javult. De ott van a háttérben. Ha a betegséget “legyártottad” magadnak, akkor elkísér életed végéig.

A hosszú és egészséges élethez meg kell előzni a betegségek kialakulását! Ennek módja a fiatalkortól végzett rendszeres mozgás (nem versenysport) és a helyes táplálkozás.

MEGOSZTOM

HOZZÁSZÓLÁSOK

Wordpress (0)