Izomstimuláció elméleti alapjai – így fejlesztheted izmaidat

Korábban már írtam arról, hogy az izomstimulációt bevetheted az edzéseid kiegészítésére és ezzel a teljesítményed a számodra szükséges irányban javíthatod. Számos komment (támogató és kétkedő) hatására készült ez az “alapozó” írás. Ha elolvasod megértheted, miért és hogyan működik az izomstimuláció. Ne feledd! A módszer betegnek és egészségesnek egyaránt sok segítséget nyújthat, az elv mindenki számára ugyanaz.

Az elektromos izomstimuláció

Az izomstimuláció vagy angolul electric muscle stimulation (EMS) az izomerő, az izomtömeg, izomteljesítmény és funkció növelésének módszere. A legújabb izomstimulátor készülékek azonban még ennél is többet kínálnak a sportolóknak! Izomrost specifikus stimuláció végezhető, mellyel hatékonyan fejleszthetők olyan képességek, mint az állóképesség, a gyorsaság vagy éppen a reakciósebesség. A módszer ezen felül az izomregeneráció javításában és sportsérülések megelőzésében és rehabilitációjában nyújt további segítséget.

Bár az eljárást évtizedek óta alkalmazza az orvoslás, de csak az elmúlt néhány évben jelentek meg az otthoni változatok (alapvetően a mikrochipek fejlődése tette lehetővé). Ezek a készülékek a “játékszabályok” betartása mellett veszélytelenül működtethetők, de persze nem árt, ha tudjuk, mit és miért csinálunk. Ehhez próbálok hozzájárulni ezzel az írással.

Az EMS technológia nagyszerűsége ellenére a hagyományos edzéseket nem nélkülözheted! Az izomstimuláció az edzések kiegészítésére való, olyan célokra, melyeket a hagyományos edzésmunkával nem tudsz továbbfejleszteni. Tehát nem helyettesít, hanem többletet biztosít! Ezért is érdemes használni – ahogy nyugaton már széles körben teszik is.

Testünkön mintegy 350 harántcsíkolt, akaratlagosan mozgatható izom található

A harántcsíkolt izom az összehúzódás révén látja el feladatát. Amikor döntést hozunk egy mozdulat elvégzéséről, az agy motoros központja jelet küld az összehúzandó izomnak vagy izmoknak. Az elektromos jel eléri az izmot és az izomsejtmembrán két oldalán a töltések megváltozását (depolarizációját) eredményezi. Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot: az izomsejt kibocsátja a benne található kálcium++ ionokat, melyek az aktin és a miozin molekulákkal kapcsolatba lépve az izom összehúzódását, azaz rövidülését eredményezik.

Az zom felépítése

A harántcsíkolt izmaink felépítése

Az összehúzódáshoz szükséges energiát az adenozin-trifoszfát (ATP) biztosítja, melynek „előállítása” a szervezetben aerob vagy anaerob (oxigén jelenlétében vagy anélkül) energianyerő folyamatokon keresztül történik. Az energiatermeléshez a szénhidrátok és zsírok szolgálnak alapanyagként, „elégetésük” során keletkezik az ATP.

Az izomstimuláció során maga az izomösszehúzódás tökéletesen ugyanezzel a mechanizmussal történik, azonban az összehúzódás kiváltását nem egy agyból érkező, hanem a készülék által küldött, mesterséges impulzus váltja ki. Ebből következik, hogy az akaratlagosan vagy az elektromos impulzus által kiváltott összehúzódás teljesen azonosan hat az izmokra és az izomtulajdonságok változására.

Az izomstimulációs impulzus nem energiaforrás, hanem egy eszköz, amely az izmok mesterséges összehúzódását váltja ki.

Izotóniás és izometrikus összehúzódás

A mozgás során (gravitációs körülmények között) kétféle izomösszehúzódást különböztetünk meg: az izotóniás és az izometriás kontrakciót.

Az izotóniás összehúzódás, amikor a mozgás közben a résztvevő izmok a külső ellenálláson lerövidülésükkel kerekednek felül, folyamatos feszültséget kiváltva az inak végén. Ilyen, amikor egy tárgyat az asztalról  magunk elé emelünk – a bicepszünk a kinyújtott állapothoz képest megrövidül és felhúzza az alkart. Az izom hossza rövidül, míg az átmérője megvastagodik.

Izometrikus összehúzódást eredményez, ha a külső ellenállás megakadályozza az izmok mozgását, azaz az összehúzódást, a rövidülés helyett a feszültség növekszik az izmok végeinél. Ilyen, amikor egy nehéz tárgyat megtartunk egy helyzetben. Az izom hossza nem változik, de a benne levő feszülés növekszik.

Izomstimuláció esetén általában izometrikus összehúzódások történnek, azaz az izmok hossza nem változik (nincs mozgás az ízületekben), de a feszülésük jelentősen megnő – erős és hatékony összehúzódások érhetők el így.

A sport területén az izomstimulációt alkalmazzák kombináltan, a hagyományos akaratlagos mozdulattal egyidejűleg. Ez haladó felhasználás, csak akkor kezdd el, ha már alaposan elsajátítottad az alapokat!

Ilyenkor például egy mozdulatsor (pl. guggolás) közben indítanak izomstimulációs (izometriás) összehúzódásokat. A kettő együtt különösen erőteljes izomkontrakciót vált ki, olyan hatékonyat, amit hagyományos edzés során soha nem éreztem. Egy kiállításon kipróbáltam ki a kombinált módszert. Lábgépen négyfejű combizom erősítő súlyzós gyakorlatot (láb nyújtás) úgy végeztették, hogy közben a combfeszítő izmokra helyezett elektródákon keresztül izomstimulációt is indítottak. Két tizes sorozatot csináltam és az erőteljes és a teljes combizmomat “átjáró” kontrakciók hatása nem maradt el – igen erős izomlázam jelent meg. Nyilvánvaló, hogy ezeket a gyakorlatokat nem indulásként kell végezni, hanem az edzésmunkába építve, fokozatosan növelve az intenzitást. Mindenesetre nekem elég volt arra, hogy a kombinált stimuláció hatását, előnyeit alaposan megtapasztaljam.

Az izomrostok típusai

Kicsit “ássunk mélyebbre”, hogy megértsd, miért tudsz az izomstimulátorral olyan képességfejlesztést végezni, amit a hagyományos edzéssel nem vagy csak alacsonyabb hatékonysággal.

A harántcsíkolt izmainkat három különböző izomrost típus alkotja.

I. típusú rost

A rostok alábbi fajtáját ST (slow contraction fibers ‐ lassú összehúzódású rostok) vagy SO (oxidative metabolism slow fibers – oxidatív metabolizmusú lassú rostok) rostoknak is nevezik. Ezek vörös rostok, amelyek alacsony összehúzódási sebességgel és elsősorban oxidatív metabolizmussal (domináns oxigén felhasználás) jellemezhetők. Az innerválásukat biztosító motoneuron tónusos és lassú vezetési sebességgel bír.

Az I. típusú rost fáradékonysága rendkívül alacsony. Elsősorban a testtartást biztosító tónusos, lassú tevékenységért felelnek. A szöveteket vastag kapilláris háló övezi, ami lehetővé teszi hosszú távú, folyamatos, közepes erőkifejtés végrehajtását, aerob metabolizmus mellett. Ez a rosttípus rendkívül fontos az állóképességi sportok (futás, kerékpározás, úszás, sífutás stb.) szempontjából.

II.a típusú rost

A II.a típusba az FT (rapid contraction fibers – gyors összehúzódású rostok) vagy FOG (oxidative-glycolytic metabolism rapid fibers – oxidatív‐glikolitikus anyagcseréjű gyors rostok) rostok sorolhatók.

Az adott rostok az I. és II.b típusú rostok közötti közvetítőként, “átmenti” rostként fogható fel, amelyek fázisos motoneuron beidegzése révén gyorsabb a tónusos motoneuronénál. Funkciójuknak köszönhetően képesek aerob, illetve anaerob metabolikus tulajdonságaik irányába is specializálódni. Ennek megfelelően a II.a rostok képesek alacsony energiabefektetés mellett gyors összehúzódásokat végrehajtani, amelyek az idő során hosszabbodhatnak relatív, fáradtsággal szembeni állóképességüknek köszönhetően.

II.b típusú rost

A II.b típusba az FTb (rapid contraction fibers – gyors összehúzódású rostok) vagy FG (glycolytic-metabolism rapid fibers –glikolitikus anyagcseréjű gyors rostok) rostok sorolhatók. A fázisos motoneuronos beidegzésük révén nagy sebességgel képesek összehúzódni.

A rostok fehérek, ami magas glikogén és glikolitikus enzim tartalmuknak köszönhető.

Az összehúzódás rendkívül gyors és magas erőkifejtést biztosít, ugyanakkor a mitokondriumok szinte teljes hiánya révén az adott rostok rendkívül fáradékonyak, így nem képesek hosszú távú aktivitásra. Erős, rövid, energikus anaerob tevékenységek végrehajtására valók.

A II.b típusú rostok rendkívüli fontossággal bírnak minden robbanékony erőkifejtéssel járó emberi tevékenység során, sport tekintetében pl. sprint, hajítás, ugrás esetén.

Izomrost arány és kiválasztás

A bennünk levő fenti izomrostok “keveréket” a genetika határozza meg – mindenkinél más az arány, mely nem vagy csak rendkívül korlátozott mértékben változtatható.

Egy személyes példa: az izomzatomat zömében fehér rostok alkotják, ami gyors, erős és rövidtávú mozgásra “predesztinál”. Egykor gerelyhajító voltam, ahol néhány másodperces mozdulatsor végén kell az erőt egyetlen “robbanásba”, a hajításba összpontosítani. Az izmai tökéletesen alkalmasak voltak erre. Ezért is nyertem egy sor bajnokságot és állítottam fel rekordokat. Azaz szerencsés szemmel választottak ki a sportra – köszönet nevelőedzőmnek, Ecsedi Lászlónak.

Mostanában már nem a versenyzés a célom, hanem az egészséges életmód, így főként kerékpározok vagy futok. Ezek azonban kitartást igénylő sportok, ahol kevés hasznát veszem a gyors és erős izmaimnak. Egy óra edzésidő után rohamos tempóban kezdenek fáradni az izmaim és nem esik jól a mozgás. A problémám a vörös rostok alacsony aránya. A kerékpározáshoz, futáshoz az allóképességre van szükség, azaz I. típusú rostokra. Be kellett látnom, hogy a hagyományos módszerekkel nem tudom kellően fokozni a kitartásomat, továbbá belőlem nem lett volna soha maratonfutó vagy profi kerékpáros. Ezért kezdtem izomstimulációt alkalmazni. Hamarosan, egy következő cikkben grafikonokkal alátámasztva mutatom meg, hogy mire jutottam!

Példám remélem segít megértetni, miért van szerepe a “tudományos” alapú sportágválasztásnak. Persze ez csak akkor érdekes, ha versenyszerűen szeretnél sportolni. Ha olyan sportot választasz, amely alkatoddal szöges ellentétben áll, akkor valószínűleg nem leszel képes csúcsteljesítményt elérni (azaz kicsi az esélye, hogy dominánsan vörös rostokkal súlyemelő bajnok legyél vagy éppen fehér rost dominanciával eredményes hosszútávfutó).

Ez nem jelenti azt, hogy nem élvezhetsz egy adott sportot! – Dehogynem! Csak ne hagyd, hogy frusztráljon, ha nem tudsz kiemelkedni a többiek közül.

A nyugaton terjedő versenysportra “kiválasztási” módszer lényege, hogy akinél többségben vannak a lassú rostok, azt az állóképességi sport irányba próbálják terelni és fordítva: fehér rostok esetén az erőt, gyorsaságot igénylő, de rövidebb erőbevetési időt igénylő sportokat ajánlják. Az egyéni sajátosságok miatt ez persze széles tartományban változhat. Hallottunk már “eltanácsolt” sportolót, akiből később nagy kitartással bajnok lett, de ez inkább az eltanácsoló hibás alapvizsgálatának köszönhető!

Az izomrostok szerepe fontos, de ettől még senki sem lesz győztes, innentől minden a hozzáálláson és az edzésmunkán múlik. Ha nem edz -lehet bár a legoptimálisabb az izomösszetétele- mégsem juthat csúcsra.

Hogyan módosíthatunk a képességeken az izomstimuláció során?
A fehér rostok dominanciája esetén az állóképesség és kitartás növelése a II.a rostok “lassú” irányba terelésével történhet, miközben a gyorsaság és erő némiképp csökkenhet. A vörös rostokkal rendelkező az erejét II.a. rostok speciális edzése révén tudja fejleszteni – akkor az állóképesség rovására javul sebessége és az izomereje (egyes adatok szerint ez az irány kevésbé hatékony, mint az erő “átváltása” állóképességre – azaz állóképességet könnyebb nyerni, míg erőt és gyorsaságot nehezebb)

De nézzük, hogy az elektrostimuláció segítségével hogyan “avatkozhatsz bele” mindebbe.

Aktiválási frekvencia

Az egyes rosttípusok beidegzése és ezzel az összehúzódási frekvenciája is eltér.

Izomrost típusa Összehúzódás típusa Aktiválási frekvencia
I. típusú rost lassú 0-50 Hz
II.a típusú rost gyors 50-70Hz
II.b típusú rost gyors 80-120 Hz

Ennek ismeretében a stimulációs frekvencia módosításával izoláltan és nagy hatékonysággal tréningezhetők az egyes rostok (akár egyetlen izmon belül is). Ezáltal lehetséges a robbanékonyság, reakcióidő, állóképesség, stb. specifikus fejlesztése, mely normál edzésmódszerekkel nem vagy csak alacsony hatékonysággal végezhető.

Az állóképesség fejlesztéséhez alacsony frekvenciákkal kell stimuláni az I. és IIa. típusú rostokat, míg az izomerő, gyorsaság, reakciósebesség fokozásához magas frekvenciákat kell alkalmazni (ami a II.a és a IIb. rostokra fókuszál).

A stimulációs impulzus paraméterei

A legújabb kutatások alapján az izmok többféle módon is összehúzódhatnak a stimulációs impulzus típusa, illetve a stimulációt leíró jellemzők (intenzitás, frekvencia, impulzus amplitúdó, időtartam, felfutási és csillapítási idő) szerint.

Az elektromos impulzust leíró fő paraméterek:

Frekvencia

az egy másodperc alatt végbemenő impulzus ciklusok számát adja meg, Hertz‐ben kifejezve.

Az érték befolyásolja a stimulált rostokat: minél magasabb a frekvencia, a stimuláció annál inkább a gyors rostokat célozza meg, míg alacsonyabb érték mellett a lassú rostok kerülnek stimulálásra

  • 10/50 Hz Lassú rost ‐ Állóképesség
  • 50/70 Hz Köztes rostok – Állóképesség
  • 70/100 Hz Gyors rostok – Erő
  • 100/120 Hz Gyors rostok – Gyorsaság

Amplitudó

Az amplitúdó az impulzus időtartamát kifejező érték. Mértékegysége a mikro szekundum, és a kezelt izmot mozgató motoros ideg chronaxia értékét fejezi ki.
150‐250 ms Felső végtagok
350‐450 ms Alsó végtagok
250‐350 ms Törzs

Intenzitás

Az intenzitás az elektromos áram felhasználó által beállítható, milliAmperben (mA) mért mértékét jelzi. Minél magasabb az értéke, annál több izomrost vesz részt az összehúzódásban. Azaz kis intenzitás kevés rost, magas intenzitás sok rost. Ha a kezelést “nem érzed”, akkor nincs is hatása, míg a túl magas intenzitás görcsszerű összehúzódást válthat ki és fájdalmat okoz(hat). Az izomstimuláció során nem kell a fájdalomköszöb fölé menni!

A mesterséges izomösszehúzódás eléréséhez szükséges stimulációs impulzus intenzitása egyénenként változó. Függ az elektródák pozíciójától, az alatta fekvő zsírszövet mennyiségétől, az izzadástól, a kezelt felületen található szőrmennyiségtől és egyéb jellemzőktől is. Ebből következően azonos áramerősség napról-napra eltérő érzést válthat ki, amelyek a testfelenként is eltérhetnek. Egy adott tréningsorozat alatt is szükséges az intenzitás szabályozása, az összehúzódás azonos szintjének fenntartása és a szervezet alkalmazkodása révén.

A javasolt áramerősség tájékoztató jellegű, amit mindenki az egyéni szükségletei szerint módosíthat.

  • Mérsékelt intenzitás, általában 10 – 20mA. Az izom még hosszantartó kezelés esetén sem fárad, az összehúzódás tolerálható és kellemes.
  • Közepes intenzitás, általában 20 – 30mA. Az izom láthatóan összehúzódik, de a stimuláció nem okozza az ízületek mozgását.
  • Emelkedett intenzitás, 30mA felett. Az izmok erőteljesen összehúzódnak és amennyiben ez nem akadályozott, hajlítás-nyújtás észlelhető.
  • Maximális intenzitás, toleranciaküszöb környéke, fájdalomküszöb közelében. Az izom maximálisan összehúzódik. Kizárólag a már alacsonyabb intenzitás mellett végzett tréningeket követően javasolt.

Az elektródák megfelelő elhelyezése és méretük megválasztása az elektrostimuláció hatékonyságának előfeltétele.  Az izomösszehúzódást kiváltó programok esetén (pl. erősítő, tonizáló és feszesítő programok) lényeges, hogy az elektródákat az izom motoros, a stimuláció szempontjából a legérzékenyebb pontra helyezd. Amennyiben az elektróda nem a mozgató ponton helyezkedik el, az összehúzódás kismértékű/zavaró lehet. Ilyen esetben a pozitív elektródát néhány milliméterrel arrébb kell helyzened a hatásos és kényelmes összehúzódás eléréséig.

Cronaxia és rheobasis

Rheobasis és chronaxiaA hatékony kezelés annak megértésében rejlik, hogy megfelelő minőségű elektromos inger kiváltásához nem elégséges az egyik paraméter beállítása!

Lényeges körülményt képez a szerves szövetek belső jellemzője, aminek megfelelően megpróbálnak alkalmazkodni a folyamatosan ismétlődő ingerhez. A „szövet alkalmazkodásként” ismert jelenség lényege, hogy az olyan ingereket, amelyeket nem képes maga befolyásolni (ilyen a mesterséges elektromos impulzus is), “figyelmen kívül hagyja”, azaz nem reagál rá.

Lapique a probléma elkerüléséhez két paramétert különböztetett meg, melyek a RHEOBASIS és a CHRONAXIA.

  • RHEOBASIS: a szövet időtartamtól független ingerléséhez szükséges minimális intenzitás mértéke. Az a minimális intenzitás, ami kiváltja az izomrostok összehúzódását, függetlenül attól, hogy mennyi az alkalmazott impulzus időtartama.
  • CHRONAXIA: a stimuláció időhossza, amely a rheobasis kétszeres értékénél észlelhető. Az adott stimulációs idő szükséges a célszövet megfelelő ingerléséhez (hogy minden izomrostja összehúzódjon).
  • A megfelelő chronaxia alkalmazásával elkerülhetők az elektrostimuláció olyan kellemetlen velejárói is, mint az égető érzés és a „hangyamászás”.

Így az izomstimuláció elengedhetetlen eleme a chronaxia figyelembe vétele, ami stimulált izomcsoportonként változó. Néhány izomcsoport chronaxia értékei:

  • Láb 400 μs
  • Comb 350 μs
  • Alsó törzs 300 μs
  • Felső törzs 250 μs
  • Kar 150 μs
  • Alkar 200 μs

Ebből következik, hogy az olyan készülék, amelynél az amplitudó (impulzus tartam) nem állítható legalább 50-450 ms tartományban, nem alkalmas hatékony izomstimulációra. Figyelj a készülék választásnál, mert minőségi stimulációra alkalmatlan az olcsó 1-2 csatornás készülékek többsége. Ezek is jók valamire, jellemzően kisebb panaszokra, nyak elfekvés kezelésre, kisebb izmokra, de sport-alkalmazásra nem.

Az elektródák elhelyezése

Az elektródák elhelyezése rendkívül lényeges a hatékony EMS tréning érdekében. Sokan úgy vélik, hogy sokkal inkább művészet, mint tudomány – még ha nem is kellene szükségszerűen annak lennie. Az izomstimulátor első kipróbálásakor tanácstalannak érezheted magad. De nem kell félned, teljes pontosság hiánya ellenére is használ a kezelés! Az elhelyezéssel kapcsolatos néhány alapelv megértése azonban fontos segítséget nyújt a stimuláció megfelelő használatához. Ha azonban tökéletességre törekszel, akkor vásárolj egy motorpont ceruzát. Ez segít az izom-mozgatóideg pontos találkozási helyének feltérképezésében. Ha ez megvan, akkor már semmi sem akadályozhat a tökéletes kezelésben.

Az elektróda felhelyezés fő szempontjai:

  • Az izom anatómiájának megfelelő pozíció;
  • A töltések közötti irányok;
  • Az elektródák mérete.

A polaritás (a töltésirány) véleményem szerint – sok szakértő véleményével egybevágóan – nem feltétlenül lényeges. A kérdéskört később részletezem.

Pozíció

Az egyik elektródát az izom leginkább kidudorodó részére kell, hogy tenni. Ezt aktív elektródának is nevezik, mivel az izom kidudorodó része általában egybeesik a motorponttal, azaz a ponttal, ahol az idegek az izomba érkeznek. Például a négyfejű combizom külső része (vastus lateralis) esetén az izom kidudorodó része néhány centivel a térd mellett-felett található.

A másik, úgynevezett inaktív elektróda az izom proximális (a törzs felé eső) végére kerüljön. Mindkét elektróda az izom húsos részén maradjon! Attól a résztől, ahol az izom ínban folytatódik, már nem találhatók idegvégződések. Feszítsd meg az izmot, amit kezelni akarsz és tapogasd végig! Állapítsd meg, hogy meddig “puha” és hol megy át ínba. Az elektródákat csak az izmon helyezd el.

Az anatómiai jellemzők egyénenként változóak, amelyre remek például szolgálnak a vádlik: sokaknak hosszúkás és vékony, míg másoknak rövid és kerek izmuk van.

A minőségi készülékekhez ilyen ábrákat mellékelnek, melyek jól szemléltetik az elektróda elhelyezést. Ha ezt “utánzod”, akkor nagy gond nem lehet. Ha mégis elégedetlen vagy a hatással, kísérletezz! Helyzed át az egyik elektródát jobbra-balra, fel-le pár mm-rel és figyeld a hatást. Hamarosan megtapasztalod, melyik a számodra legjobb pont.

kerékpáros izmok stimulálása

 

Irány

A két elektródát összekötő képzeletbeli vonalnak az izomrostok irányát kell követnie. Ez általában az izom húzási irányával párhuzamos iránynak felel meg. Ha az elektródákat nem így helyezed fel, hanem keresztben, akkor az izom összerándul és görcsös fájdalmat érezhetsz. Ennek oka, hogy az elektródákból kilépő áram zárt kört képez az izmon és egyszerre több ideget is eltalál.

A hatékony kezeléshez igazodj az izomrostok geometriájához! Ha az áramkör megfelelően zár, az elektromos áram kevesebb ellenállásba ütközik. Ez rendkívül lényeges az erős összehúzódás fenntartása érdekében, továbba a komfortérzetedre is közvetlen hatást gyakorol. A profi izomstimulátor használók általában a komfortszintjükig emelik az áramerősséget, egészen a fájdalomküszöbük alatti értékig. A fájdalmat a bőrön áthaladó jelentős feszültség okozza.

Lényeges kérdés az áram, a feszültség és az ellenállás kapcsolatának tisztázása. Az áram egy adott áramkörben folyik, ami az alkalmazott feszültség értékével jellemezhető, és az ellenállás értéke által korlátozott. A feszültség emelésével növekszik az átfolyó áram mértéke, míg az ellenállás növelésével csökken.

Az izmok stimulálásához meghatározott erősségű (intenzitású), stabil áram szükséges, amit a készüléken az adott csatornához tartozó intenzitás szabályzó gombjaival állíthatsz. Az érték megnövelése hatására a stimulátor növeli az áramfeszültség értékét. Amennyiben az áramkörben növekszik az ellenállás, az hatás csökkenésének elkerülése érdekében a stimulátor növeli a feszültséget, míg az ellenállás csökkenése esetén ellentétes módon jár el.

A feszültség növekedésével bizsergető érzés jelenhet meg, ami egy bizonyos határon túl kellemetlenné, fájdalmassá, majd elviselhetetlenné válhat. Ilyenkor vegyél vissza az intenzitásból.

Érdemes először egy bemelegítő programot futtatnod, mert ezt követően magasabb áramerősséggel (intenzívebben kezelhetsz). Ennek magyarátat, hogy a bemelegítés serkenti a véráramlást az izmokban, a több vér (folyadék) pedig az ellenállás csökkenéséhez vezet. Az alacsonyabb ellenállás esetén alacsonyabb intenzitás is elegendő az azonos hatáshoz. Ha kisebb a feszültség, akkor a fájdalomérzet is. Azaz bemelegítést követően az alacsonyabb szöveti ellenállás miatt magasabb intenzitást viselsz el és ezzel sokkal hatékoynabb izomstimulációra van mód!

Ha az elektródát nem az izomrost hozzában, hanem keresztben futtatod, akkor

  • az ellenállás megnövekszik;
  • ettől a feszültség emelkedik;
  • ettől a hamarabb alakul ki kényelmetlen érzet;
  • azért nem érheted el kellő erősségű összehúzódást.

Sajnálatos módon számos készülék mellett, de a szakirodalomban is az elektródák elhelyezéséről szóló ábra szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyja ezeket az elveket. A legfeltűnőbb eset az elektródák mellizmon történő elhelyezése, amelynél számtalan ábra egymás felett elhelyezett elektródákat mutat. Helyesen az egyik elektródának a hónalj közelében, míg a másiknak a mellkas közepe felé kell elhelyezkednie.

Elektróda méret

Az alkalmazandó elektródaméret tekintetében alapvetően két irányzat létezik. Az egyik irányzat akkora elektródák alkalmazását szorgalmazza, amelyek elférnek egy adott testfelületen. A másik irányzat különböző méretű elektródák használatát támogatja, amelyek által az elektromosság iránya a lehető legmegfelelőbbb irányba koncentrálható.

A nagyméretű elektródákat támogató irányzat érvelése szerint minél nagyobb az elektróda, annál könnyebb terjeszteni az áramot az izmokban, annál magasabb a komfort fokozat, annál magasabb áram intenzitás érhető el és annál erősebb az izomösszehúzódás.

A különböző méreteket támogató irányzat szerint a kisebb elektródát az izomhasra (leginkább kiemelkedő rész) kell helyezni. Magyarázatuk szerint a kisebb elektródával nagyobb áramerősség koncentrálódik a motoros ideglemezre (mozgató ideg), ami közvetlenül az izom középpontjában található. Emellett úgy tartják, hogy így az izom sokkal mélyebb részeit is képes elérni, mielőtt a közelében elhelyezkedő másik elektródát elérné.

A fentieknek megfelelően mindkét variáció kipróbálását tanácsosnak tartom, amit követően a tapasztaltak alapján választhatod meg, melyiket érzed hatékonyabbanak a magad számára.

Polaritás

A cikk elején már említettem, hogy szerintem az elektróda pozíciója nem túlzottan lényeges, sokan ellentétes álláspontot képviselnek. A véleménykülönbség számos vitát szült már a különböző megközelítések képviselői között.

Röviden összefoglalva: az izomstimulátor készülékek -mint például a Globus sport stimulátorok- által generált áram váltakozó áram. Egészen pontosan a váltakozó áramnak is egy speciális típusa. Hullámformája téglalap alakú, nem szinuszos, mint például a szokványos otthoni elektromos hálózaté. Mindazonáltal váltakozik pozitív és negatív polaritások között, így nem nevezhető meg határozottan a pozitív, vagy a negatív vezető. Erről magad is meggyőződhetsz: kezd el az izomstimulációt, majd állítsd meg és cseréld fel az elektródákat és folytats a kezelést. Érzel bármilyen különbséget? Én nem.

Nos, elismert kutatók úgy tartják, hogy az elektródaelrendezést és a pólusok bekötését úgy kell kialakítani, hogy az a legerősebb összehúzódást eredményezze. Ha nem éreztél különbséget az összehúzódások erőssége között, az annak köszönhető, hogy a két elektróda vezetése megegyezik. Az izomstimuláció sport területén való alkalmazását vizsgáló számos kutató egyetért abban, hogy a két vezető tetszőleges módon csatlakoztatható.

Ugyanakkor a klinikai, terápiás elektrostimuláció területén számos kezelés más típusú, aszimmetrikus árammal történik (pl. olyan áram, ami nem ismételi meg pontosan a „-” oldalon azt, amint a „+” oldalon tesz). Ezek közül a legismertebbek a TENS (fájdalomcsillapítás) bizonyos fajtái, mivel ezeknek az alkalmazásoknak az esetében jelentőséggel bír, hogy a „+” és a „-” oldal miként van bekötve. Mivel az izomstimuláció szorosan kapcsolódik az elektrostimulátor terápiás használatához, a legtöbb kutató megemlíti szakmai cikkeiben, hogy a vezetők miként voltak bekötve laboratóriumában.

Ez a megközelítés egyre inkább rögzül az EMS-t kutató közösségben, aminek folyományaként néhány szerző aktív elektródaként hivatkozik a motorpont fölötti elektródára, míg inaktív elektródaként a másikra. Mivel az orvosi és a sporttudományi alkalmazási területek között keveredés mutatkozik, az aktív és a „+”, valamint az inaktív és a „-” fogalmait gyakran egymás helyettesítőiként használják. A legtöbb EMS készülékeket gyártó vállalat portfóliójában orvosi termékek is megtalálhatók. Ebből kifolyólag számos vezeték és elektróda pozíció van ellátva „+” és „-” jelekkel. Ez azonban az egyetlen ok, amiért az útmutatókban, ábrákon és cikkekben jelzik a polaritásokat.

Nyugodj meg és csatlakoztasd a kábeleket bármely irányban. Próbáld ki fordítva is. Ha nem érzel különbséget, jól van! Ha érzel, akkor azt használd, amit jobbnak érzékelsz. Ezek a gondolatok a szerző véleményét tükrözik és nem tekinthetők orvosi vagy terápiás előírásnak.

 Testtartás az izomstimuláció során

Az elektrostimuláció során felvett testtartás az érintett testrész és az elvégzett program függvénye. A magas intenzitással történő kezelés alatt rögzítsd a végtagokat az izometrikus munka érdekében. Például, a négyfejű combizmon való erősítő program elvégzése során A lábad rögzítsd a földön, egyébként az összehúzódások alatti önkéntelenül “rugdalózni fogsz”.

A profik az izomstimulációt nem “csak úgy”, ücsörögve-fekve használják, hanem olyan helyzetben, amikor izmok a teljes kinyúlás és összehúzódás közötti köztes pozícióban vannak. Például a combizmok kezelésére a legtöbben a félguggoló pozíciót (ízület hajlásszöge 100-110°) javasolják. Ilyenkor az egyébként is előfeszített izomzat miatt hatékonyabb a kezelés, mint enélkül.

A magas intenzitással nem járó programok esetében (pl. szépségápolási, masszázs és duzzanat elvezető programok) a testtartás nem lényeges, bármilyen testhelyzetet felvehetsz, ami a kényelmed szolgálja a kezelés alatt.

Mikortól lehet elektrostimulációt alkalmazni?

Az elmúlt napokban sok kérdést kaptam szülőktől, hogy akkor most mi a teendő, melyik elektrostimulátort használjanak 8-10 éves gyermekeiken.

Eltanácsoltam őket ettől! A serdülőkor előtt az edzések célja, hogy sok játékkal, játékos erőpróbával fejlessze az alapképességeket, a koordinációt, a mozgástanulást. Ekkor -még a hormonális hatások megjelenése előtt- bármiféle beavatkozással, elektrostimulációval, a napi több edzés erőltetésével, súlyzózással többet árthatunk gyermekünknek, mint hasznot. Sok fanatikus apukát láttam már a sportpályán vagy a medence szélén, aki plusz edzéseket vezérelt a gyermekének, míg a többiek játszottak. A gyermek 1-2 évig nyert is mindent, de valójában csak megutálta a sportot és az első pillanatban, amikor felnőttként ellenállhatott, az edzés megtagadása volt a válasza. Ne akarjon senki 9 évesen olimpiai bajnokot a gyerekéből! Felnőttként kell oda eljutni (a legtöbb sportágban).

A helyzet hasonló a serdülőkorban is, azzal a különbséggel, hogy itt nem zárnám ki az izomstimulációt, de a célja még mindig nem a speciális izomfejlesztés, hanem a sérülések és túlterhelés megelőzése! Serdülőkorban hatalmas változások zajlanak az izomzatban és ízületekben! A nemi hormonok termelése ekkor indul és ennek hatására -különösen a fiúk izomzata- gyors növekedésnek indul. A lányok izomzata a kevesebb tesztoszteron miatt növekszik kevésbé.

A nagyobb izomtömeg és izomerő hatására -különösen, ha magas edzésterhelést is éri- az ízületek és az izmok tapadási pontjai válnak túlterheltté – vándorló, makacs fájdalmak jelenhetnek meg, amik akadályozzák az edzést. Erre mondták a régi orvosok, hogy azért fáj, mert hirtelen nőtt meg a gyerek. A serdülőknél tehát abban segíthetünk, hogy megvédjük az ízületek és inak túlterheléses sérüléseitől. Az izmok edzés előtti izomstimulátoros bemelegítése, illetve az edzést követő levezető programok rendszeres használat segítenek ebben, de még nem befolyásolnak képességeket.

A serdülőkor végével már kialakul a felnőttre jellemző “végállapot”, azaz izmai szerkezete, ízületei teherbírása ekkortól véglegesnek tekinthető. Ezt követően már az izomstimuláció teljes kelléktára bevethető az egyéni célok, fejlesztés érdekében.

Tudok-e ártani magamnak az izomstimulációval?

Határozottan merem állítani, hogy nagyon gondatlannak, sőt határozottan hülyének kell lenni ehhez! Minden készülék gépkönyve felsorolja azokat a veszélyeket, amikor nem szabad alkalmazni az izomstimulációt. Egy példa: pacemaker készülékkel élő ne tegye az elektródát a mellkasára, mert leállíthatja vele a pacemakert – ami akár a halálát okozhatja. De ez kb olyan, minthogy ne dugj szöget a konnektorba – ha kíváncsi és egyben buta vagy akkor lehet, hogy megteszed… Ugyanakkor, ha a pacemakeres a combizmát akarja kezelni, annak semmilyen veszélye nincs.

Szóval, ha az izomstimulátort körültekintően, rendeltetésszerűen használod, akkor hamar megszereted ezt a technológiát és élvezheted az előnyeit.

Remélem, hogy ez a hosszú ismertető segít megérteni, milyen sokféle lehetőséget biztosít az izomstimuláció a számodra!

Ha pedig kipróbálnád az izomstimulációt, akkor ezeket a készülékeket ajánlom

 

Legyen az első hozzászóló on "Izomstimuláció elméleti alapjai – így fejlesztheted izmaidat"

Hozzászólás írása

E-mail cím (nem publikus)


*